Talán a legtitokzatosabb, hogy kiből lesz fotóművész. Mert a festő rajzban, a szobrász mintázásban tehetséges, de milyen adottság, képesség szükséges a fényképezéshez? Indokolja a kérdést, hogy a jeles magyar fotográfusok kiválasztódása igen sokszínű. Nyomdászból éppúgy lett kitűnő fényképész, mint technikusból, mérnökből vagy más művészeti ágat művelőből. Kétségtelen azonban, hogy az építésznek eleve érzékenysége van a fotóhoz, térlátása, fény-árnyék, tömeg- és távlatérzékelése eleve más, mint az átlagpolgáré. Művészi szintre mégis kevesen jutnak. Polinszky Tibor közéjük tartozik: sok évtizedes építészi, főépítészi pályája közben és után hihetetlen magas felkészültségű, a lényeget újszerűen látó fotográfussá vált. E kiállításán hozzá közel álló képeket mutat be, hiszen a fővárost láttatja éjjel és nappal, mesterséges és természetes fényekben, külső és belső helyszíneken, jellemzően nagy távlatokban, eredeti pozíciókat találva. A fényfestések által színes és újszerű településsé váló helyszínek fotói egyedi dekorativitásúak és artisztikusak. A sok ezerszer megörökített Országház éjjeli látképe fenséges, indokoltan került a tárlat fókuszába.
