Film készült az Ismerős Arcok több mint húsz esztendejéről
Az Ismerős Arcok zenekar több mint két évtizede van jelen a magyar könnyűzenei életben. Kortalan zenéje generációról generációra öröklődik, különböző korosztályok kedvelt zenekarává vált. Farkas Péter Gábor koncertriportfilmet készített a zenekarról. A majdnem kétórás film barátságról, összetartozásról, alkotómunkáról, hazaszeretetről és a közösségben való létezés fontosságáról szól. A filmről, a zenekarról, a közönségről és az életről beszélgetett a Magyar Nemzet Nyerges Attilával.
– Milyennek találja a filmet?
– Nagyon élvezhető a koncertfilm. Sok olyan archív felvételt szedtek elő, amire én is alig emlékszem. Az erdélyi turnékról, az eddig nem ismert élő koncertfelvételekről. Érdekesek a személyes vallomásaink nekünk is, mert amíg nem készült el a film, nem tudtuk, ki mit mondott. Elmentünk a rendezővel számunkra ikonikus helyekre, itt is készültek felvételek. Az utolsó Barba Negra-koncertről is vannak érdekes bejátszások, ahol meg kellett küzdenünk a természet szeszélyével.
– Elmaradtak tavaly ősszel a Trianon 100 turné koncertjei a vírus miatt. Lehetnénk egyek mind… címmel országos megemlékezőesteket szerveztek. Hogy épül fel az előadás, és mi lesz a sorsa a koncertsorozatnak?
– Elcsúsztatjuk egy évvel. Ahogy tavaly terveztük, megyünk körbe a Kárpát-medencében. Most is Simó József segít, a műsorban Trianonnal kapcsolatos írások hangzanak majd el. Igyekeztem olyanokat beválogatni, akiket ritkán idéznek a témával kapcsolatban, mint Karinthy vagy Hemingway. Ezekhez a történetekhez kerestünk megfelelő dalokat a repertoárból. A műsor gondolatai a hazaszeretet, a kultúránk, értékeink tisztelete és megóvása, valamint a trianoni döntés utáni magyar közösségben való létezés fontossága.
– Azt nyilatkozta korábban, hogy a magányos karanténzenélés helyett inkább új dalokat készítenek. Lesz új lemez?
– Az elmúlt egy év alatt nem tétlenkedtünk. A dalok nagy része tulajdonképpen készen van. Már próbáljuk némelyiket, kettőt-hármat fel is vettünk. Ha engedik a stúdióba járást, szép lassan fel is vesszük mindet. Mindenképpen kijövünk ebben az évben az új lemezzel. Nem bús-borongós visszaemlékezésekben gondolkodtunk, hanem aktualitásokat fogalmaztunk meg. Annyi minden történt ez alatt az egy év alatt, sokszor elkeserítő dolgokat tapasztaltunk. Ezekről írtam szöveget.
– Melyik van hamarabb? A zene inspirálja a dal megszületését vagy fordítva?
– Ha elkészül egy szöveg, igyekszem zenét is kicsikarni a többiektől. Azt jobban szeretem, ha zenére írhatok, mert behatárolja a gondolataimat. Gondolok itt a sorok hosszúságára, a ritmikára. Foglalkoztatnak dolgok, motoszkál bennem valami, amit szándékosan nem dolgozok ki. Várok arra, hogy érkezzen a zene. Ha ez a kettő találkozik, akkor nagyon hamar van szöveg, és könnyedén születik az új dal. Lecsó (Leczó Szilveszter – a szerk.) erre kiválóan ráérez, vele nagyon könnyű dolgozni. Ritkán az is előfordul, hogy meg kell írnom a szöveget, mert annyira kikívánkozik belőlem. Aztán megy a küzdelem, hogy írjanak rá zenét. Ha nem megy, akkor szoktam én nekiállni zenét írni.
– A Nélküled hogy született? Melyik volt előbb?
– A zene. Lecsó hozta egy próbára, megmutatta, és a többiek nem voltak nagyon lelkesek. Valahogy én egyből meghallottam benne, hogy ebből lehet valami.
– Jó néhány éve egy barátunk negyvenedik születésnapjára elénekeltük a dalt. Akkor még nem volt ilyen híres. Azóta hol egy koncerten, hol egy DAC-mérkőzésen csendül fel újra és újra. Az együttes hogy éli meg ennek a dalnak az útját?
– Tulajdonképpen születésnapra született, a saját születésnapunkra. Tízéves volt a zenekar, és azt gondoltuk, hogy köszönetet kellene mondani a közönségünknek, mert olyan erősen kötődtek hozzánk, tábort szerveztek nekünk, követtek mindenfelé az országban vagy a határokon túl is. Köszönetet akartunk mondani nekik ezért a tíz évért. Ezért fogalmaztam meg így, hogy mi lenne velünk nélkületek. Azt viszont nem gondoltuk, hogy évek múlva lesz igazán nagy szám – a dunaszerdahelyi szurkolóknak köszönhetően. Aztán amikor a miniszterelnök a nemzeti összetartozás napján kiposztolta, a dal végképp önálló életre kelt, és azóta is járja a maga útját.