Filmkincsestár

A mozi halott, olvashattuk több cikkben az elmúlt hetekben, miután a Warner Bros üzletpolitikailag vakmerő lépésre szánta el magát. A nagy múltú amerikai stúdió ősz végén úgy döntött, nem várja meg a vetítőtermek újranyitását, hanem a saját online tartalommegosztó szolgáltatásán, az HBO Maxen mutatja be az év egyik legnagyobb kasszasikerének jósolt, kétszázmillió dolláros költségvetésből készült képregény-adaptációt, a Wonder Woman 1984-et. Ennél is nagyobb vissz­hangot kapott az a bejelentésük, miszerint Denis Villeneuve nagyszabású sci-fije, a Dűne, illetve a Mátrix 4, az Öngyilkos osztag 2 és tucatnyi más kiemelt produkció 2021-ben, a remélhető mozipremierrel egy időben a digitális platformon is látható lesz. Bár nyilván a jövő évi bevételi adatoktól függ majd, hogy az efféle hibrid taktika forradalmasítja-e hosszú távon a filmforgalmazást, sokan már most a vetítőtermek tömeges bezárását vizionálják.

Efféle aggodalmak már a színes televízió, majd a széles sávú internet elterjedésekor is megfogalmazódtak, a közönség mégsem mondott le a nagyvászonról és a közösségi élményről. A mozgókép-fogyasztási szokások azonban kétségkívül átalakultak, részben éppen Hollywoodnak köszönhetően. A kockázatmentes, családbarát, szinte kizárólag a franchise-­okra és az újrafeldolgozásokra koncentráló stúdiórendszer helyett egyre több tehetséges rendező és forgatókönyvíró a jóval nagyobb művészi szabadságot garantáló televíziós csatornákkal és internetes tartalomszolgáltatókkal kötött szerződést. A tévésorozatok soha nem tapasztalt reneszánsza mellett a képernyőre készült nagyjátékfilmek lassan a legrangosabb fesztiválokra is betörtek: csak az elmúlt két évben olyan Netflix-produkciók versenyeztek az Oscar-gálán, mint Martin Scorsese nagyszabású gengszter­eposza, Az ír, Alfonso Cuarón önéletrajzi ihletésű műve, a Roma vagy Noah Baumbach megrázó drámája, a Házassági történet. A filmforgalmazási szokások átformálódását a járvány tehát csupán felgyorsította.

Magyarországon elsőként az HBO próbálkozott saját, hazai tartalmak gyártásával. Az Aranyélet, a Terápia vagy a Társas játék című sorozataik sikere bebizonyította, hogy megfelelő tartalom mellett nyitottak az itthoni nézők a fizetős streamingszolgáltatásokra, a példa valahogy mégsem lett ragadós. Egészen a karanténidőszakok beköszöntéig. Amikor az első hullám idején, tavasszal bezártak a mozik, a Művészt, a Puskint, a Toldit, a Tabánt és a Kinót üzemeltető Budapest Film Zrt. érdekes ötlettel mérsékelte a bevételkiesést. Az áprilisban indult Távmozi a hagyományos tartalomszolgáltató oldalakkal szemben nem előfizetéses rendszerben működik, filmszínház illúzióját keltve meghirdetett előadásokra válthatunk jegyet, az alkotásokat meghatározott időpontban, megszakítás nélkül tekinthetjük meg. A vészmegoldás olyannyira népszerű lett, hogy a tervek szerint a járvány után is tovább üzemel majd: a nézők szerte az országban kíváncsiak azokra a szűkebb közönséget megcélzó, elsősorban európai és magyar filmekre, amelyeket eddig csupán Budapesten, esetleg egy-egy megyeszékhelyen tűztek műsorra. Hasonló szerepet tölt be a májusban indult, elsősorban fesztiváldíjas nemzetközi és hazai alkotásokra fókuszáló Cinego is. Az online videótéka vezetője, Gyenis Ajándok elmondta, a weboldalt már jóval a koronavírus megjelenése előtt elkezdték fejleszteni, de a sikerhez a „maradj otthon” kampány is hozzájárult.

A hazai online tartalommegosztó szolgáltatások között a mérföldkövet a Filmio internetes oldal jelentheti, ennek november végi indulását Káel Csaba mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos egyenesen kultúrtörténeti pillanatnak nevezte. A Nemzeti Film­intézet létrehozta platform felvállalt célja, hogy keresztmetszetet nyújtson a magyar film elmúlt százhúsz évéből, az örökzöld, ráadásul a Filmintézet munkatársai által digitálisan felújított és restaurált klasszikusoktól a közelmúlt mozisikereiig. A gyűjteményhez később a V4-ek három másik országa is csatlakozna, hiszen ahogyan szintén Káel Csaba megjegyezte: Közép-Európa legnagyobb filmarchívumával Magyarország büszkélkedhet, Jiří Menzel vagy Andrzej Wajda művei pedig közös identitásunk, történelmünk és kultúránk részét képezik.

A Filmio kétszázhúsz címmel debütált, az egész estés alkotások mellett rövid- és dokumentumfilmek, animációs és televíziós produkciók is találhatók köztük. Ez kezdetnek nem rossz, de „a magyar Netflixnek” kínálati és technikai szempontból is van még hova fejlődnie. A gyűjteményben ott vannak ugyan az olyan, televízióban is gyakran látható kötelező klasszikusok, mint a Hyppolit, a lakáj, az Egri csillagok, a Körhinta, az Eldorádó, a Szerelem vagy a Csinibaba, de vannak fájó hiányosságok is. Legjelentősebb filmes alkotóinak életműveiből kulcsdarabok hiányoznak, a ritkán emlegetett ínyencségekről mintha teljesen elfeledkeztek volna, és az elmúlt két évtized szakmai és közönségsikerei egyaránt foghíjasan lelhetők fel. A kissé koncepciótlanul összeválogatott kínálat ráadásul nehezen tekinthető át: műfajok, ábécésorrend és olyan indokolatlan címkék szerint szelektálhatunk, mint „előítélet”, „felnövéstörténet” vagy „női sorsok” – egy egyetemi szakdolgozat megírásához segítséget jelenthetnek e kategóriák, de az átlag felhasználó aligha hasonló hívószavak alapján válogat. Egy százhúsz évet felölelő és ismeretterjesztő szándékkal összeállított repertoárnál a korszakok szerinti bontás elengedhetetlen lenne, ahogyan az is, hogy a filmek adatlapján ne csak a rendező és a színészek neve szerepeljen, hanem az operatőré, a forgatókönyvíróé és egyéb fontos stábtagoké is.

Persze ez még csak a kezdet, alap a további építkezéshez. A Filmio kínálata hétről hétre folyamatosan bővül, Káel Csaba ígérete szerint az egyes alkotásokhoz werkfilmek, interjúk és egyéb háttér­anyagok is párosulnak majd, tárgyalnak a Színház- és Filmművészeti Egyetem teljes archívumának átvételéről, sőt, az HBO-hoz hasonlóan saját gyártású filmek és sorozatok készítését is tervezik. Szó van arról is, hogy a jövőben az új filmek a mozibemutató után e felületen lesznek először láthatók, illetve hogy számos, kifejezetten moziforgalmazásra szánt mozgókép premierje eleve a Filmión lehet. Az induló havi előfizetési díj 890 forint, a regisztráció januártól 1190 forintra emelkedik, jövő tavasztól pedig előfizetés nélkül is ki lehet egy-egy filmet kölcsönözni.