Hazánk immár legpatinásabb, folyamatosan, évről évre megrendezett országos kiállítása a vásárhelyi őszi tárlat. Szinte minden országos tárlat körül „elfogyott a levegő” (vagy kevesebb lett), de Vásárhely, ráadásul minden évben makacsul lázba hozza a kortárs magyar képzőművészet alkotóit, az iránta érdeklődőket. Idén is 700 műből kellett kiválasztani a zsűrinek azt a majd 200 munkát, amelyet 129 művész alkotott. Tagjai évek óta azon dolgoznak, hogy olyan műveket mutassanak be, amelyek megújítják a hagyományosnak tartott ún. vásárhelyiség fogalmát, gyakorlatát. Már nem annyira a genius loci a fontos (kivételek vannak, például a fődíjas Szabó Klára Petra műegyüttese), hanem a kortárs művészi életérzés, világlátás felmutatása. Fontos tapasztalat, hogy erős a fiatalítás, a fiatalodás, jó, hogy a most jelentkező generáció Vásárhelyt is tiszteli, és meg akarja hódítani. Az amúgy is tapasztalható festészet- és festményközpontúság itt is érzékelhető, de távol a közhelyektől és mindig közel a technikai újításokhoz, és szintén erős a plasztikai kollekció is. Egyedülálló még, hogy több mint húsz (!) díjat, munkajutalmat adományoztak. Kell a biztatás.
