Fuxli, Szekszárd, közösen

Már nem rozé, még nem vörösbor: siller. A hagyományos magyaros ételek legjobb kísérője, bár az áttörés várat még magára. Szekszárd mégis hisz benne, és példás együttműködéssel képviseli a borvidéken fuxlinak tisztelt különlegesség ügyét.

Fotó: facebook.com/wineglasscommunication, szerk.

Töretlenül hódít és őrzi világdivat voltát a rozé, ez a könnyed, színanyagot épp csak integráló borfajta. De mi van, ha valaki ráun a gyakran túlságosan is egyforma, izgalmakat aligha ígérő pirkadatszínű nedűk dömpingjére, ám nem vágyik nehéz, testes vörösborra?

Akkor jöhet a siller! E bor átmenetnek tekinthető a rozé és a vörösbor között, lényege, hogy a kipréselt must hosszabban – akár 2-3 napig – ázik a törkölyön, mint az előbbi, de rövidebb ideig, mint az utóbbi. Ezáltal a rozéhoz képest több színanyagot, ízt, zamatot, izgalmat integrál a siller, mely méltán illethető a piros bor elnevezéssel. 

E műfaj a magyaros, paprikás ételek legjobb kísérője, legyen szó lecsóról, halászléről, akár könnyedebb pörköltekről. Sem nem sok, sem nem kevés.

Kadarka és kékfrankos. E két magyar szőlőfajta adja Szekszárdon a siller – legkiválóbb helyi képviselői esetében rókarőt színe után fuxli – gerincét. Az egyik fűszereivel csábít, a másik vibráló savaival és gyümölcsösségével hízeleg a borkedvelőknek. 

Egyszerre partnerek és versenytársak, egymást segítik és inspirálják, akár a szekszárdi borászok, akik közül hat pincészet (Eszterbauer, Garai, Heimann, Hetényi, Sebestyén, Takler) mutatta meg 2016-os évjáratú fuxlijait. A Wineglass Communication sajtókóstolóján kiderült, hogy a vincellérek egyként a gasztronómiában látják a fuxli kibontakozásának lehetőségeit, ugyanakkor az igazi áttörés még várat magára, e sajátos borfajtából kifejezetten csekély mennyiséget értékesítenek. Ez azonban nem szegi kedvüket, épp ellenkezőleg – merthogy jó bornak is kell a cégér -, feltett szándékuk, hogy csak azért is méltó pozícióba emelik-segítik a fuxlit, akkor is, ha Szekszárd jórészt jóivású vörösboraival hódít. A cél érdekében szigorú minőségi szabályozással terelgetik lehetőleg egy irányba a fuxlit, kialakítva így fajtaválasztáson és technológián (hiszen reduktív, azaz a szürettől a palackozásig oxigéntől elzárva iskolázott tételek éppúgy akadnak, mint hordós érlelésű sillerek) túl is fölismerhető szekszárdi stílust, amit a palackok hasonló hangulatú, mégis az egyes gazdák egyéniségét is megfogalmazó címkéi is erősítenek.

Teszik mindezt egymást tisztelve, támogatva, folyamatosan tanulva a kompromisszumok művészetét és a közös döntéshozatalt, ami végül a borvidék egészének javát szolgálja. Ha csupán ennyi történne, már az is példaértékű volna, de az emberi nagyság és a szakmai alázat ráadásul kitűnő borokat, pompás sillereket, csodás fuxlikat szül. Sokféle módon, markáns stílussal egy cél felé – ezt képviselik a szekszárdi fuxlik. Kóstoljuk meg, hogy halljuk az üzenetet!

Ágoston Balázs