Grandiózus

Az emberek többsége hatvankét esztendősen már a gondtalan nyugdíjaséveket várja, és nem azon töri fejét, milyen akrobata-mutatványokkal kockáztassa az életét. Tom Cruise-on azonban nem fog az idő, továbbra sem bír magával, ezúttal egy repülőgép szárnyán láthatjuk megkapaszkodni a fellegekben – számítógépes trükkök nélkül. Kár, hogy ezeket a rendkívül feszült pillanatokat leszámítva a Mission: Impossible záró epizódja nem igazán kielégítő. Az alkotók egy grandiózus fináléban gondolkodtak, a közel háromórás játékidő alatt megidézik csaknem az összes korábbi részt, miközben ezúttal tényleg az egész világ megmentése a tét. Míg hőseink derekasan helytállnak egy elszabadult mesterséges intelligencia és az azt irányítani akaró terrorista ellen, addig a film csaknem összerogy a saját súlya alatt. A sok pátosz és dráma mellett nincs meg az a játékosság és gördülékenység, amely a szériát jellemezte, de érzelmileg sem éri el azt a hatást, mint például Daniel Craig búcsúja James Bond karakterétől. Nyári blockbusterként így is megállja a helyét, a rajongókból azonban igencsak felemás érzéseket válthat ki.