Fenékpuszta új életre kel: élményközpont a Balaton kapujában
Grófi titkok, gyerekzsokék és kisüzemi sörök az egykori majorban
Aki ellátogat Fenékpusztára, a kiskastély néven is emlegetett Festetics-majorba, egy sor, a ménestartáshoz és a lóversenyzéshez köthető érdekességet tudhat meg. De az is kiderülhet számára, miért került Krúdy Gyula egyik novellájába – valamint az azt is megidéző, 1971-es Szindbád című filmbe – egy Patience-ről szóló párbeszéd-részlet, végül néhány izgalmas sört is megkóstolhat. Fényképekkel és videókkal illusztrált beszámoló következik!
Ha arról van szó, hogy az ország mely településein található a legismertebb Festetics-kastély, a kérdezetteknek alighanem Keszthely ugrik be elsőként. Festetics-kiskastélyról már nem tud a szélesebb közvélemény, pedig a helyiek a Balaton fővárosától hat kilométerre eső, Fenékpusztán található grófi majort nevezik így. (A település első hallásra kissé furcsának tűnő neve a magyar tenger medencéjének legmélyebben fekvő pontjára, vagyis tófenékre utal.)
A Festeticsek 1739-ben vásárolták meg a birtokot, ahol addig a bécsi udvar spanyol lovasiskolája működött. Ezt követően alakították ki rajta a maguk majorságát, melynek fénykora Festetics II. Taszilóhoz (1850 – 1933) kötődik.
A gróf fiatalabb korában hosszabb időt töltött Angliában, és skót hercegnőt vett feleségül. Miután hazatért, 1884-ben angol telivér-tenyészetté alakította át a fenékpusztai ménest, melynek ivadékai aztán számos sikert arattak az Osztrák-Magyar Monarchia versenypályáin.
Vagyis: Fenékpuszta hosszú ideig a hazai versenyló-tenyésztés fontos helyszíne, fellegvára volt. E tevékenység egészen 1938-ig folyt a birtokon, ezt követően lenüzem, konzervgyár, termelőszövetkezet működött a területén. Az évtizedek során alaposan leromlott állapotba került épületegyüttes 2023 decemberében nyitotta meg újra a kapuit – szabadidő-központként, mintegy 3 milliárd forintból megújítva.
A komplexum négy egykori épülete újult meg teljeskörűen, s tett szert a régivel összefüggő, új funkcióra.
A sétát a valamikor kancaistállóban érdemes kezdeni: itt kapott helyet a pénztár, valamint a kávézó. A látogató a belépőjegy megváltása után egy kulturáltan kialakított piknikparkon keresztül éri el a korabeli állapotokat bemutató istállót, melyben nem csak az egykori állásokat tekintheti meg, de a valamikori lakókat is megismerheti. Olyan paripák adatlapjai függenek a falakon, mint Fenék, Naplopó, Hungária, Pásztordal, s az átböngészhető anyag nem csak az állatok neveit, de karrierjük részleteit, vagyis fontosabb verseny-eredményeiket is tartalmazza.
A séta következő állomása a létesítménynek nevet adó kiskastély, amely annak idején a gazdatiszt szolgálati lakása volt.
A kétszintes épület – melynek homlokzatán ma is ott virít a birtok neve – alsó szintjén két kiállítás várja a látogatót. A bejárattól jobbra eső a gulyások világával és munkájával ismertet meg. II. Tasziló ugyanis nem csak ménest tartott fent, de az ország egyik legnagyobb és legrégibb gulyatenyészetének tulajdonosa is volt – a Fenékpusztán végzett minőségi feladatok így a méneshez kötődtek, a mennyiségieket viszont a gulya adta.
A tárlatot megtekintők – egyebek mellett – tisztába kerülhetnek azzal, milyen hierarchia uralkodott a gulyások között – a rangsorban elfoglalt helyét, feladatait és életkorát tekintve miben különbözött például a számadó gulyás és a főbojtár?
A bal kéz felé eső térbe az egykori füstöskonyhán át lehet eljutni. E létesítmény onnan kapta a nevét, hogy nem volt külön e célra vágott ablaka, a füst az állandóan nyitva lévő ajtón keresztül távozott a helyiségből.
Egy sarokban a Krúdy Gyula novelláiból készült, 1971-es Szinbád híres lakoma-jelenetének részletei ismétlődnek egy kivetítőn: az ínyenc címszereplő (Latinovits Zoltán) ebédelés közben az őt kiszolgáló, Vendelin nevű pincérrel (Szénási Ernő) beszélget, s egy ponton a lóversenyről is szó esik kettejük között.
„Fogadja meg a Festetics hercegnek a lovát, a Patience-ot minden alkalommal”, idézi fel Vendelin, mit javasolt neki egy görbe ujjú tipszter, vagyis tippadó, majd így folytatja: „Én azt gondoltam magamban, hogy majd egyszer-kétszer megjátszom a herceg úr lovát, aztán agyő, Patience, van még más versenyló is Pesten. Igen ám, de a csonka lovag nem hagyott békében […], csak intett a kacska ujjával: »Csak Patience! Ezen fognak tönkremenni a bukmékerek!« Kénytelen voltam tehát a lovagra hallgatni és pénzecském napról-napra szaporodott […]. Patience akárhányszor futott, mindig nyert”.
A füstös konyha után kezdődő kiállítás a csikósok világát, életét és munkáját mutatja be. Az érdeklődő nem csak azt tudhatja meg belőle, ki volt a monyasos – a hím lovakkal foglalkozó csikós –, de azt is, hogy egy méneshez általában két-három csődör tartozott.
És ezzel nincs vége a kiskastély által kínált látnivalók sorának: az emeleten a szalonszerűen berendezett, egykori grófi szoba várja az érdeklődőket, több eredeti berendezései tárggyal – egyebek mellett egy, a mennyezetről alálógó, fából faragott, míves csillárral –, valamint a Festetics-család történetét bemutató fényképekkel és egyéb dokumentumokkal.
Az egykori borjúistállóban a lótenyésztés szakmai részleteibe pillanthatnak bele az érdeklődők. A helyiséget egy korabeli festmény nagy méretű reprodukciója uralja, amely II. Taszilót ábrázolja, amint egy ló nyergében ülve büszkén és elégedetten szemléli ménese egyedeit.
A hajdani borjúistállóban látható kiállítása a lóverseny világába kalauzolja el a látogatót. Az, hogy a lóversenyzést Széchenyi István honosította meg Magyarországon, és az első versenyt 1827 júniusában tartották Pesten, továbbá az, hogy az 1860-as, 70-es években százötven-kétszáz versenyt rendeztek Monarchia-szerte, melyek közül a bécsi és a pesti volt a legnagyobb díjazású, már a korábbi állomásokon kihelyezett tájékoztatókból kiderült.
Az érdeklődők eme állomáson szakmai részletekkel ismerkedhetnek meg, egyebek mellett azzal, hogy a ló mely képességei és tulajdonságai mutatkoznak meg a sík pályán tartott síkverseny, valamint a természetes vagy mesterséges akadályokkal nehezített akadályverseny esetében.
Akit pedig az foglalkoztat, milyen lehet egy futamon zsokéként részt venni, sínen szaladó, mesterséges paripa nyergébe ülhet, hogy személyes benyomásokat szerezzen. Igaz, e lehetőség – nem egy felnőtt bánatára – csak gyerekeknek van fenntartva.
A látogatást célszerű az első épületbe, az egykori kancaistállóba visszaballagva befejezni: a kávézóban a Balaton környékén főzött, kisüzemi sörök is kaphatók, melyek a fővárosban talán elkerülnék az árpadzsúzok kedvelőinek figyelmét, itt viszont kitűnő alkalom nyílik a megkóstolásukra. A magunk részéről kimondottan kellemesnek találtuk például a fodros pendelyről elnevezett lágert.
A felújított Festetics-major tehát nemcsak a lovak kedvelőinek kínál érdekes és tartalmas programot, de azoknak is, akiket foglalkoztat az ország Monarchia-kori történelme, és egy ideje már meg szerették volna tudni, milyen lehetett az élet egy ló- és szarvasmarhatartással foglalkozó, főúri birtokon.
Séta a parkban vagy a fenyőkkel szegélyezett sétányon, a korabeli csikós- és gulyásvilágról szerzett ismeretek, szakmai érdekességek, kisüzemi sörkülönlegességek – mindez könnyen felkerülhet a majorságban szerzett élmények listájára, gondoskodva arról, hogy a Fenékpusztán tett látogatás emlékezetes maradjon.
