Az 1981-ben a texasi Arlingtonban alapított zenekar (melynek neve spanyolul „párducot” jelent) hosszas útkeresés után a Texasszal szomszédos Louisianában, New Orleansban született Phil Anselmo frontember csatlakozásával találta meg saját hangját, és az 1990-es Cowboys from hell című albumukkal alaposan rárúgták az ajtót az extrém metal világra. Egyedi, azonnal felismerhető stílusuk, a lehangolt, horzsoló, gyakran szaggatott ritmusokkal operáló gitárjáték, a fénysebességű tempók és a málházós belassulások okos ötvözése mára iskolává vált, Phil Anselmo totális színpadi jelenléte, lelkét is kiüvöltő előadásmódja pedig olyan intenzitást adott a bandának, amivel a csapat minden fellépésén legyalulta a közönséget.

Hirdetés

A Pantera esetében nincs sok értelme a skatulyázásnak

Szokás a Panterát a groove metal stílusalapítójának nevezni, ez többé-kevésbé helytálló, bár a műfaji skatulyázásoknak esetükben nincs sok értelme. Annyi bizonyos, hogy zenéjük töménysége esetenként a befogadhatóság határát súrolta. Az 1990-es években megjelent lemezeik (az 1992-es Vulgar display of power, az 1994-ben napvilágot látott Far beyond driven és az 1996-ban a világra szabadított The great southern trendkill) azonnal kultikussá váltak a metal rajongói körében, és dicsfényük nem kopik.

A kíméletlen intenzitás a banda tagjait is megviselte, Phil Anselmo a színpadi produkció által kiváltott krónikus hátfájását mértéktelenül fogyasztott alkohollal és fájdalomcsillapítókkal igyekezett orvosolni, és végül a heroin rabja lett, 1996 nyarán egy texasi koncertjük előtt túladagolta magát, és leállt a szíve. Csodával határos módon adrenalininjekcióval sikerült megmenteni az életét, de ezzel elkezdődött a Pantera lassú agóniája a tagok emberi kapcsolata annyira megromlott, hogy 2003-ban elérkezett a vég.

Ez a Pantera már nem ugyanaz a Pantera, és már soha nem is lesz olyan, mint fénykorában, az 1990-es években. Ennek fő oka, hogy az alapító testvérek, „Dimebag” Darrell Lance Abbott és bátyja, Vincent „Vinnie” Paul Abbott sajnos már nincsenek köztünk.

Dimebaget 38 évesen, 2004. december 4-én az ohiói Columbus egyik klubjában akkori együttese, a Damageplan koncertjén lőtte agyon egy volt tengerészgyalogos, Nathan Gale, Vinnie 2018 júniusában álmában hunyt el.

Phil Anselmo 2022 decemberében azonban újra életre hívta a bandát, a klasszikus felállásból Rex Brown basszusgitáros csatlakozott, a dobok mögé az Anthrax ütőse, Charlie Benante ült be, gitáron pedig az Ozzy Osbourne csapatában ismertté vált Zakk Wylde, a Black Label Society főnöke játszik.

Ez a metal világában szupergruppnak számító felállás hozta el Budapestre 2023 májusa után ismét a Pantera stílusteremtő klasszikusait. Pontosság, feszesség, súly, megállíthatatlan intenzitás – ez jellemzi az egyedi muzsikát, amelyből kiérezhető a déliség, a texasiság. A Pantera zenéjében mindig jelen volt valamiféle jó értelemben vett mocsárszag, ami miatt ez a muzsika soha nem születhetett volna meg New Yorkban, Los Angelesben vagy épp Seattle-ben.

A Pantera hétfői fellépése ugyanolyan kompromisszummentes, és a két elhunyt alapító híján is hiteles volt, mint amilyen egész pályafutásuk. A közel telt ház azt bizonyítja, hogy ezt a metal fanatikusai is érzik. A sorban elővezetett klasszikusok ellenére nem nosztalgia-haknit láttunk, az elhunyt alapítókra emlékező rész pedig kifejezetten megindító volt. A ledfalon vetített archív fotók és videofelvételek hitelesen közvetítették Dimebag és Vinnie Paul lelkiségét, alkatilag jellemző derűjük, nem szűnő mosolyuk örökre velünk marad.

A párduc hétfő este Budapesten megmutatta, hogy még mindig ereje teljében harap. Reméljük, még sokáig vadászik a metal fanatikusainak örömére.

Korábban írtuk