Fotó: Vermes Tibor/Demokrata
Hirdetés

Nyilka Róbert az erdélyi szászok egykori fővárosában, Nagyszebenben született kilencven évvel ezelőtt, 1932 januárjában. Elemi iskoláit még itt, szülővárosában végezte, majd amikor a második bécsi döntésnek köszönhetően 1940-ben Észak-Erdély visszakerült az anyaországhoz, a család ide, előbb Udvarhelyre, később Marosvásárhelyre költözött. A katolikus főgimnáziumban, majd a Református Kollégiumban tanárai figyeltek fel Nyilka kivételes tehetségére. A marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceumba irányították, ahol olyan mesterek segítették művészete kibontakozását, mint Bordi András, Piskolti Gábor vagy Incze István. Az iskola színvonalát mutatja, hogy az itt érettségiző diákok közül sokan a főiskola elvégzése nélkül is maradandó életművet hagytak maguk után nemcsak a festészetben, de a szobrászatban, grafikában és a textilművészetben is. Nyilkát azonban az érettségi után egyből felvették a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolára, Miklóssy Gábor osztályába. Mondhatjuk, hogy jó helyre került, hiszen rebellis természete találkozhatott mestere szellemiségével, aki a legvadabb kommunista időszakban, az 1950-es évek dogmatikus elvárásai közepette is olyan művészi érteket hordozó, a rendszert áttételesen bíráló képek sorát készítette el, mint a Fürdőzők, a Partizánok vagy A gonosz macska.

Jóllehet Nyilka Róbert a főiskola egyik legtehetségesebb növendéke volt, diplomát mégsem kaphatott. 1953. március 5-én ugyanis meghalt a Szovjet Kommunista Párt főtitkára, Sztálin. A halálhírre a kommunista blokk országaiban nemzeti gyászt rendeltek el. Nyilka azonban nem osztozott ebben, gyászöltözet helyett rövidnadrágban jelent meg a főiskolán, aminek következtében kitiltották az ország összes felsőoktatási intézményéből.

Nyilka az incidenst követően visszatért Marosvásárhelyre, ahol bár fizetett rajzolói állást vállalt, emellett is folyamatosan alkotott, elsősorban portrékat és tájképeket festett. Mindeközben aktív társasági életet élt, barátai közé tartozott mások mellett Páll Lajos korondi festő és költő, Balázs Imre és Siklódy Tibor festőművész, valamint a szintén tragikus sorsú Szőcs Kálmán költő. A bohém, ugyanakkor sokoldalú műveltségű művészért rajongott a közönség. Előbb csoportos, majd egyéni kiállításokon szerepelt, ahonnan képei a marosvásárhelyi otthonokba, illetve magángyűjteményekbe kerültek, de erdélyi tájat és városokat ábrázoló képeit a kivándorlók vitték magukkal szerte a nagyvilágba is.

– A közönség szerette ezeket a többségükben derűs, szép, sárgás, narancsos, vöröses, barnás színvilágú, első pillantásra felismerhető nyilkai festményeket. Kedvelte hangulatos, békés, harmonikus tájait, ember alakú, göcsörtös, öreg fáit, vonzó, középkori városképeinek látványos architektúráját, a szabad térre, levegőre áhítozó, zsúfolt házhátsókat, portréi, önarcképei karakterességét, ecsetvonásai könnyedségét, gyakori játékosságát. Csak találgathatjuk, hogyan alakult volna ez az életmű, ha az 1972-től eltelt négy évtizedben is itt lett volna köztünk, hiszen amint költő barátja és munkásságának leghűségesebb krónikása, Szőcs Kálmán nemegyszer hangsúlyozta, Nyilka Róbertben eleven megújulási igény dolgozott – emlékezett a művészre Nagy Miklós Kund erdélyi magyar publicista, szerkesztő, művészeti író a marosvásárhelyi Bernády Házban 2012-ben nyílt emlékkiállításon.

Korábban írtuk


Életműve azonban nem teljesedhetett ki, hiszen alig múlt negyvenéves, amikor 1972. április 11-én – marosvásárhelyi otthona közelében – máig tisztázatlan körülmények között agyonverték. Síremlékét pályatársa, Hunyadi László szobrász faragta márványba.

– Nyilka Róbert sokak számára teljesen ismeretlen művész, hiszen nagyon fiatalon hunyt el. Mivel az Erdély Művészetéért Alapítvány küldetése, hogy XX. századi kiemelkedő alkotókat ismertessen meg itthon, ezért Nyilka Róbert életművét is szeretnénk megmutatni a hazai közönségnek. Bár lánya és veje segítségével, magángyűjtemények közreműködésével most csupán ízelítőt láthatunk képeiből, mára már több mint háromszáz alkotását sikerült felkutatnunk. Célunk azonban az, hogy az összes fellelhetőt megtaláljuk és a marosvásárhelyi Kultúrpalotában bemutassuk, munkáiból pedig egy önálló albumot jelentessük meg – mesél a tervekről Kulcsár Edit, az E-Galéria vezetője.

És bár Nyilka Róbert halála óta eltelt ötven év, Marosvásárhely máig nem felejtette el ezt a kivételes tehetségű, ugyanakkor hányatott sorsú, bohém művészt. Ideje megtalálni a helyét a magyar képzőművészeti kánonban.

Egy el nem küldött levél

A jó barát, a korondi költő és festőművész, Páll Lajos az 1956. október 23-i budapesti forradalom hírére levelet írt Nyilka Róbertnek, amelyben beszámol a kolozsvári titkos szervezkedésről, és arra buzdítja a marosvásárhelyi diákokat, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A levelet azonban soha nem küldte el. Mégis ez, a Securitate házkutatása során megtalált, Nyilkának címzett levél lett a legfőbb vád Páll Lajos ellen, akit 1959-ben hat év börtönbüntetésre ítéltek. Kolozsváron, Szamosújváron tartották fogva, a Duna-deltában pedig gátat építtettek vele.