A hetvenes években a helybéli színi kör egyszer már eljátszotta Tamási Áron különös fájdalommal megírt darabját, a Csalóka szivárványt. Most a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Latinovits Zoltán Diákszínpada vitte haza a magyarság nagy írójának drámáját, az egy nemzetben gondolkodás különös hangsúlyú játékát. Lukácsi Hubával, a színpad vezetőjével a színpadról és erről a kultúrmisszióról beszélgettünk, hiszen a Latinovits színpad már 1990-ben is járt itt, azóta pedig harmincszor játszottak a magyar ajkú területeken Közép-Európában.

A rendező-előadóművész 1986-ban határozta el, amikor a középiskola még József Attila nevét viselte, hogy megpróbálkozik a diákszínpad hagyományainak felélesztésével. Ő maga szintén részt vett az amatőr színházi mozgalomban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem egykori diákjaként. Ám a kádári kultúrhatalom ellenségként kezelte a diákszínjátszást, rebellisként skatulyázta be és minden támogatásból kijátszotta őket. Volt is miért, hiszen Szegeden, Debrecenben, Budapesten egyre nagyobb nézőközönség előtt, egyre szókimondóbb darabokat adtak elő, Lukácsival a „jóskások” sikeresen vittek színre korábban játszhatatlannak ítélt francia klasszicistákat, Corneille Cid és Cinna című darabját, Shakespeare, Moliére, Goldoni, Tamási Áron színműveit. 1992-ben aztán a gimnáziumot visszakapta a ciszterci rend, a színpad egy évvel korábban a művész édesanyjának engedélyével felvette Latinovits Zoltán nevét, ugyanis 1949-ben a Színészkirály Szent Imre-diákként először itt, a gimnázium dísztermében mutatta meg sziporkázó tehetségét.

– A Csalóka szivárvány a sorsválasztás darabja, ezért is tettszett annyira a szülőföld közönségének. Azt a kérdést feszegeti, hogy a szülőföldön maradás vagy az gyökértelen vándorlás vezetheti-e a tehetséget a céljához – összegez Lukácsi Huba.

A főhőst, Czintos Bálintot egykor Jávor Pál tette naggyá 1942-ben a Nemzeti Színházban, most pedig az ECHO tévé népszerű hírolvasója, Takács Bencze Ervin. Jutalomjáték volt ez a javából, a faluja apraja-nagyja eljött az előadásra és felállva, hosszú perceken át tartó vastapssal jutalmazta a diákok fellépését. A számos díjat elnyerő országos hírű diáktársulat fennállásának huszonkét éve alatt mindig szívből vállalta ezt a küldetést

– A fellépő útjaink közül az egyik legszebb, már-már hazatérés Farkaslakán játszani – mondta végül a boldogságtól kipirult arccal Lukácsi Huba.

Bekes József

A képen: Takács Bencze Ervin, Szöllőssy Loránd és Szabó Dóra méltán kaptak vastapsot