Kós András és Gosztonyi Zoltán kiállítása a Pesti Vigadóban
Hellász örökségétől a somogyi pásztorok művészetéig
Két szobrász, két életmű. Míg Kós András az erdélyi művészet, közelebbről is Kalotaszeg és Kolozsvár hagyományainak továbbvivőjeként élt és alkotott, addig Gosztonyi Zoltán a honfoglalás és a somogyi pásztorművészet értékeiből merít ihletet. Kettejük életműve most egymással párhuzamosan, egy időben tekinthető meg a Pesti Vigadóban Kós András 110 és Gosztonyi Zoltán: Szarvasösvényen címmel.
A neves építész, Kós Károly fiaként Sztánán született Kós András születésének 110. évfordulójára 2024 nyarán nyílt emlékkiállítás Erdélyben, melyet először a kolozsvári Bánffy Palotában, majd a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban, idén január végétől pedig a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban láthattak az érdeklődők.
A művész lánya, Kós Katalin, illetve Portik Blénessy Ágota és Szebeni Zsuzsanna kurátorok által létrehozott, az életmű egészét felölelő vándortárlat most Budapestre, a Pesti Vigadóba érkezett, ahol a jelenleg is zajló hagyatékfeldolgozásnak köszönhetően a szobrok mellett láthatjuk a mester számos személyes tárgyát is.
Kós András a temesvári Szépművészeti Akadémián szerzett rajztanári oklevelet, dolgozott rajztanárként, de színházi díszlettervezőként is, miközben az erdélyi művészképzés megkerülhetetlen alakjává vált.
Munkásságát Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum főigazgatója a következőképp foglalta össze:
„Érzem bennük Hellász fennkölt, méltóságteljes örökségét, de az erdélyi népi faragók leleményes, természetközeli, spontán gondolkodását is. Bennük érzem Kalotaszeg névtelen népi mestereinek ihletét, de Kolozsvár közép- és újkori építőmestereinek, szobrászainak szívdobbanását is. Érzem a sztánai gyermekkor bukolikus hangulatát és kontrasztként a már zsenge gyerekként megtanult verejtékes fizikai munka jelenlétét is. Bennük érzem a polihisztor apa, Kós Károly konok következetességét és precizitását, de diszkrét, szinte szemérmes apai gyöngédségét is gyermeke, családja iránt. (…) Művészetének tematikája, mondanivalója nem tette próbára a cenzorok figyelmét és nem kívánt megfelelni a századvégi diktatúra személyi kultuszának sem”.
A Kaposváron 1952 márciusában született Gosztonyi Zoltánt 1999-ben választották a Népművészet Mesterévé, aki hihetetlen technikai biztonsággal műveli a fafaragás minden ágát a véséstől a karcolozásán át a domborításig. Kedvenc alapanya a fa, a csont és a szaru, munkáin a magyar népművészeti hagyomány és hitvilág jelképei jelennek meg, melyekből egy egységes, csak rá jellemző stílust épített fel, amit ma már csak „Gosztonyi stílusként” emlegetünk, és amit Szarvasösvényen című, 2017-ben megjelent könyvében maga is ismertetett. Munkássága szerves kapcsolatban áll a somogyi pásztorművészeti hagyománnyal, faragásainak formája, készítési módja, szerkezete, díszítőmódja és -technikája az egykori somogyi pásztorfaragásban gyökerezik.
A Vigadóban látható kiállításán a szürkemarha szarvából készült kürtök és bivalyszarvból készült faragványok mellett ékszerek, különböző rendeltetésű dobozok, csont és szarutégelyek, botok, csontlemezzel díszített tarsolyok is helyet kaptak.
