Hercegi születésnap
306 évvel ezelőtt, 1714. december 18-án született Bécsben Esterházy „Fényes” Miklós, a magyar Versailles”-ként is emlegetett fertődi Esterházy-kastély megálmodója. Közismert tény, hogy a herceg elképesztő összegeket befektetve, korának kiváló építészeivel, művészeivel karöltve építette fel nyári rezidenciáját, mint ahogy életrajzíróinak köszönhetően azt is tudjuk, hogy „úgy élte életét, mintha legalább kettő lett volna belőle. Egyik az egyszerű, szigorú főnemesi katonaélet. A másik pedig a rokokó túláradó mesevilágában élő uralkodó...”.Élete azonban számos egyéb izgalmas, talán kevésbé ismert érdekességet is tartogat számunkra. Születésnapja alkalmából ezekből csemegéztünk:
1. Szerencsés örökség
A mai hatalmas épület elődje egy Esterházy József által 1720-ban építtetett 22 szobás vadászkastély volt. Józsefnek két fia volt, a fiatalabb volt Miklós, az idősebb II. Pál Antal, aki apja korai halála után értelemszerűen hercegi rangot kapott. A sors fintora azonban, hogy Pál 1762-ben életét vesztette egy vadászbalesetben, és mivel nem született gyereke, öccse, Miklós megörökölte tőle a hercegséget és a kastélyt, ezzel az örökséggel pedig az ország leggazdagabb főurává emelkedett. „Amit a császár megtehet, azt én is megtehetem” jelmondata jegyében bátyja halálát követően azonnal bele is kezdett az építkezésébe, és végül Európa egyik legimpozánsabb barokk-rokokó kastélyegyüttesét hozta létre Fertődön.
2. Miklós, a katona
A főúr életében a katonaság nagyon fontos szerepet játszott. Részt vett többek között az 1741 és 1748 között zajló osztrák örökösödési háborúban, először mint lovaskapitány szolgált a Pálffy Regimentben, majd az Esterházy Huszárezredhez helyezték át. 1753-tól a 33. Esterházy Gyalogezred tulajdonosa és parancsnoka volt, egészen 1790-ben bekövetkezett haláláig. Ezrede élén vett részt a hétéves háború (1756-63) egyik döntő ütközetében, az 1757-es kolini csatában, ahol háromszor is kilőtték alóla a lovát. Vitézségéért kétszer is Mária Terézia-renddel tüntették ki.
3. Udvari karrier
A katonai sikerekkel párhuzamosan udvari karrierje is gyorsan emelkedett: 1762-ben a Magyar Királyság felső kamarása, vagyis a királyi lakosztályok és udvartartás szállásmestere lett, mely az udvari tisztviselők sorrendjében a főlovászmester után a második udvari méltóságnak számított. 1763-ban pedig megkapta a Habsburg család osztrák ágának legmagasabb kitüntetését, az Aranygyapjas rendet, majd 1773 és 1787 között a Mária Terézia által alapított magyar nemesi testőrség kapitánya lett.
4. Miklós, az irodalmár
Mindemellett Miklós herceget széles műveltség jellemezte, aki műgyűjtőként is jelentős volt, és akiről Gottfried Edel von Rottenstein 1783-ban Berlinben és Lipcsében megjelent útleírásában így emlékszik vissza: „Tekintetét szellem hatja át, (…) ha hadi tudományától eltekintünk, akkor pontosan ő az, akit irodalmárnak nevezünk; gáláns könyveket olvas német, angol, olasz és francia nyelven. Kézikönyvtárának összetétele és évenkénti gyarapodása sejteni engedi: egy szellemmel áthatott fiatal nemes úrnak, ha nem is a tüzességével, de a képzeletével feltétlenül rendelkezik. (…) Évekkel ezelőtt emellett festett és rajzolt is, sok festménye és akvarellje még ma is látható. Szereti a képzőművészeteket, a zenét és az építészetet, és általában véve életével szívének óhajait követi.”
5. A zenerajongó herceg
Esterházy „Fényes” Miklós a zene iránt is rajongott, a herceg főúri udvara és a zseniális zeneszerző, Haydn közötti kapcsolat egyedülálló a zenetörténetben. Haydn 1766-tól 1790-ig, vagyis a herceg haláláig volt Miklós zenésze és zenekarvezetője. Vonósnégyes-œuvre-jének több mint a felét, továbbá ötvenvalahány szimfóniáját Fertődön komponálta, és itt is mutatta be először. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a pompakedvelő főúr maga is remek barytonjátékos volt, hangszerét a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.