A Deák 17-ben dolgozó szakemberek talán legfontosabb feladata: elősegíteni az önálló és kreatív megnyilatkozásokat.

Fotó: vermes tibor, demokrata

Budapest szívében, a nyüzsgő Váci utcától néhány méterre kis tábla szerénykedik az egyik kapualjban: elpixelesedett arcú, különös Mona Lisa hívja fel a figyelmet az emeleten látható Virtuális ikonok kiállításra.

A Deák17 Galéria és a Neue Debreczenische Kunst (NKD) művészcsoport második közös pályázatának eredményeit bemutató, április elején lezárult tárlat nemcsak témájában – hogyan látják napjaink ikonjait, példaképeit, digitális világát a tizenéves fiatalok és az érett, kortárs alkotók – volt különleges, hanem elrendezésében is: a művek csoportosítását az életkor helyett az ábrázolás jellege határozta meg. 

Ennek megfelelően a kiállítótér jobb oldalára került a „vallási” rész, vagyis hogy a hagyományosan ismert szentek miként jelenhetnének meg a mai virtuális térben, bal oldalra pedig a kortárs személyek, jelenségek – a kilencvenes évek rapperei, Hello Kitty, modellek, énekesek, digitális magány – inspirálta művek.

A vallásos „tér” és egyben az egész kiállítás meghatározó darabját, egy komplett ikonosztázt a Bakáts téri általános iskola felső tagozatos diákjai készítették Szarvák Antal képzőművész-rajztanárral, a tárlat pályázati koncepciójának kiírójával. Középen mozaikból Krisztus alakja, hozzá, mint központi „képhez”, vezetékekkel csatlakozik sok apró ikon. Ezek olyan virtuális alkalmazások – Facebook, Snapchat, Photoshop, Instgram, Pinterest, Skype, törölt fájlok, vírusok, egyéb internetes játékok, videók, stb. – sokszor vicces vagy ironikus „mintha-szentjeink” ábrázolásai, amelyek mára már a felnőtt generációk hétköznapjaink is természetes részei. 

Fotó: vermes tibor, demokrata

Világjáró gyerekek
A skandináv mintára létrehozott, fővárosi fenntartású intézmény a fentihez hasonló témaválasztásai mellett abban is speciális, hogy egyrészt kifejezetten a 3–23 éves korosztályra fókuszálnak, másrészt igyekeznek egyfajta meghosszabbított iskolaként is funkcionálni.

A kiállítások tematikájához, hívószavaihoz kapcsolódó foglalkozásaikat több korcsoportra dolgozzák ki, lehetőség szerint az iskolai tananyaghoz is illeszkedve. A Timeline címűt, amely nemsokára bemutatkozik egy külföldi szakmai fesztiválon, például különösen sokszor kérik a pedagógusok: a fehér papírcsíkra közösen megrajzolt, laza idővonal segíthet felkészülni a témazáró dolgozatokra.

Nemrégiben Szigetvár ostromát készítette így el egy osztály, mikor is Szulejmán szultán maga updatelte a coverjét: azaz egy, a Szigetvár korabeli festményéről készült kép került a megfelelő dátumnál a neve mellé.

De teljesített már a galéria múzeumpedagógusa ennél egyedibb igényeket is: Fehér Klára Lesz nekem egy szigetem című kisregénye alapján egy felsős csoporttal közösen megépítették a Margitsziget makettjét. 

Hasonlóan színes képet mutatnak a Deák 17 saját rendezésű és befogadott tárlatai is, amelyek jellemzően két csoportra bonthatók. Az egyik, mikor kizárólag kortárs alkotók munkáit állítják ki fiatalok számára is érdekes témákról, a másik pedig a Virtuális ikonok esetében is látható kevert megoldás, amikor gyerek és felnőtt alkotók reflektálnak ugyanarra a gondolatra.
Emellett foglalkoztató térként, szakmai konferenciák és pedagógus-továbbképzések helyszíneként funkcionálnak, saját pályázatokat írnak ki, és egyre népszerűbb a Világjáró gyerekek címet viselő, 3–10 éveseknek szóló hétvégi programsorozatuk is. Ilyenkor az adott kulturális intézetekkel, nagykövetségekkel együttműködve egy-egy külföldi ország mutatkozik be jellemző ünnepe, történelmi évfordulója kapcsán, a kicsiket kifestő, idegen nyelvű szópuzzle, játékos országismeret, bábelőadások, rövid workshopok várják. Mindez jól illeszkedik a hely szlogenjéhez: „Hétköznap az iskolával, hétvégén a családdal járok a Deák 17-be.”

Fotó: vermes tibor, demokrata

Kinyíló virágok
Ennek megvalósulásába egy péntek délutáni alkalommal élőben is belepillanthatunk: egy újpesti gimnázium tizenegyedik osztályosai érkeznek a Viruális ikonok kiállítására és az azt követő feldolgozó foglalkozásra. A kezdetben inkább elfogódott nagykamaszok – két osztálytársnőjük fotói is szerepelnek egyébként a falakon – a múzeumpedagógus rövid tárlatvezetése után konkrét instrukciókat kapnak: a műveket alaposan megszemlélve próbáljanak meg elgondolkozni azon, miként alakul át a személyiség a digitális térben. 

Ezután következik maga az alkotás: a diákoknak kis kihajtható leporellót kell készítenünk, külső oldalán annak megjelenítésével, hogyan látják őket a virtuális térben mások, belül pedig, hogy miként látják ők saját magukat. 

Míg a gyerekek a kiállítás műveiből inspirációt merítve fotómontázsokon dolgoznak, szóba elegyedünk a két kísérő pedagógussal. Egybehangzóan állítják: ez az iskola történetének egyik legtehetségesebb kis csapata, több videós és fotós pályázaton sikerrel szerepelnek a műveik. Általánosságban elgondolkodtató azonban, hogy ez a generáció szóban már jóval kevésbé képes magát kifejezni, különösen akkor, ha érzelmeikről, megérzéseikről van szó. Hogy ez a közösségi hálózatokon keresztül megtapasztalható virtuális valóság miatt van-e így, a tanárnők sem biztosak benne.

Abban viszont nagyon is, hogy a XXI. században értelmetlenné váló túlzott lexikális tudás kényszere rabolja el a tehetséget a valóban kreatív munka elől. Emellett ráadásul nagyon kevés idő marad arra, amikor egy fiatal felnőtt megmutathatja a személyiségét mindenkori közössége-közönsége számára – legyen szó kiselőadásról, bemutatóról vagy bármi olyanról, ahol egyedi gondolatait, érzéseit szőheti bele tárgyának előadásába. 

A foglalkozás végi prezentációk pedig kristálytisztán alátámasztják a két tanárnő szavait. A szóbeli bemutatás, azaz az „önmenedzselés” szinte senkinek nem megy, hiába a rengeteg kreatív munka, például az egyik fiú speciálisan hajtogatott, finoman kibontva mandalaszerűen tekergő színes rajza. A Deák 17-ben dolgozó szakembereknek, legyen szó bármely korosztályról vagy témáról, pedig talán nincs is ennél fontosabb feladatuk: elősegíteni a hasonló önálló és kreatív megnyilatkozásokat.

Farkas Anita

A Deák17 Galéria április 12-én nyílt Meseváros-Budapest – A Főváros a gyerekkönyvek illusztrációiban című új kiállításáról, az egyéb programokról és foglalkozásokról bővebben a www.deak17galeria.hu oldalon vagy az intézmény Facebook-oldalán tájékozódhatnak az érdeklődők.