A verista operakomponista remekművét a magyarországi ősbemutató százhuszonöt éves évfordulójára emlékezve új rendezésben állították színre a PucciniFeszt keretében, Szabó Máté a közönség tetszését elnyerő rendezésében. Látványos, a XIX. századnak megfelelő, korhű díszletek az első és a második felvonásban, amely a harmadikban rácsokkal kiegészült börtönutánzat lett, ám a negyedikben a megmaradt alapdíszlet inkább emlékeztetett egy kiürített játéktére, semmint a sivatagi pusztaságra. Arra viszont jó volt – szép megoldásként –, hogy a haldokló Manon a magasba ívelő lépcsősoron „kisétáljon” a megtört De Grieux életéből… A harmadik felvonást megelőző intermezzo alatt kivetített képen volt látható a kedvesére a tengerparton váró lovag, közben Prévost abbé regényrészlete idézte a férfi gondolatait. A kiváló zenei megszólaltatás Kocsár Balázs érdeme, a nagyszerű kórus Csiki Gábor betanító munkáját dicséri. Létay Kiss Gabriella drámai Manon, a világhírű Marcello Giordani kicsit takarékosabb szenvedéllyel is szárnyaló tenorhang, Molnár Levente Lescaut-ja sokmozgásos, léha, de a kellő pillanatban drámai, öblös baritonjával.
