Eleinte egyszerű lázadásnak indult, azt sem gondolták volna, hogy valaha a hazai rockzenei színtér elitje képviseli majd magát, olyan fellépőkről, mint az idei év húzóneveként érkező élő legenda, Alice Cooper vagy a kiemelten népszerű kaliforniai punk-rock banda, az Offspring pedig nem is álmodtak. A székesfehérvári Fezen idén augusztus 2. és 5. között ünnepli húsz éves jubileumát, ennek kapcsán Kovács Antal főszervezővel beszélgettünk.

– Idén húszéves a Fezen: a fellépők mellett milyen különlegességekkel készülnek a jubileumi évre?

– Ennek a fesztiválnak mindig is a fellépők voltak az erősségei, hiszen igyekszünk mindig valami igazán különlegeset, nem megszokottat elhívni a Fezenre. Ettől függetlenül készülünk egy igazi születésnapi ünnepléssel a Tankcsapda-koncerten, tortával, speciális műsorral, tűzijátékkal. Mivel a fesztivál egyenlő a szórakozással, kikapcsolódással, elég sok napközbeni aktivitásunk is lesz, de bővelkedünk az éjszakai bulihelyszínekben is, amik a koncertek után indulnak.


– Annak idején milyen elképzelésekkel vágott neki a fesztiválnak? Számított rá 1997-ben, hogy egyszer olyan előadók színezik majd a kínálatot, mint a Deep Purple vagy az idén fellépő Alice Cooper?

– Ez az egész lázadásként indult a ’90-es évek hirtelen felbukkanó techno-láza ellen. Amatőr zenészekként szerveztünk egy ízig-vérig amatőr fesztivált. Nem volt távlat. A hazai élvonalra sem számítottunk, nem hogy a Deep Purple-re.


– Mennyiben jelent más jellegű kihívást egy Fezen-méretű fesztivál szervezése a Sziget alá tartozó nagyobb méretű rendezvényekkel szemben?

– A Sziget minden nagy rendezvénye tiszteletre méltó, szakmailag mindenképpen. A felhozatalról meg nem vitatkozunk, ahogy az ízlésről sem. Mi nem akarunk egyiknek sem a nyomdokába lépni, hiszen a Fezen közönséges, minden értelemben egy széles spektrumú rendezvény: a látogatók korosztályának és a műfajok vegyítésének tekintetben egyaránt. A teljes 10 és 70 közötti réteget, a pop- és a rock-rajongókat, a helyieket és a távolabbról érkezőket egyszerre szólítjuk meg. Így nyilván nem úgy állunk neki a szervezésnek, ahogy egy kifejezetten országos, aktuális divatot felvonultató nagy rendezvénynek szokás. Ez sok esetben jóval nehezebb, hiszen nem elsősorban a trendet lovagoljuk meg, hanem gyakran a saját ízlésünket is kiszolgáljuk.


– Melyeket érzi a Fezen életében a legfontosabb éveknek közönség-, presztízsnövekedés, vagy egyéb szempontból?

– Az első komolyabb évünk mindenképpen 2008 volt, amikor az első nagyobb külföldi előadót, a Helloweent elhívtuk. Utána feltétlenül 2011-et említeném, amikor a jelenlegi helyszínre tudtunk költözni, végül pedig egyértelműen a 2013-as, Deep Purple-ös év volt az eddigi csúcs. Ha az Isten is megsegít, akkor az elmúlt 20 évre idén tudjuk felrakni majd a koronát, mind a helyszín kialakításával, mind pedig a felhozatallal kapcsolatban.


– A húsz év alatt bizonyára számtalan váratlan, érdekes, különleges élményben volt része akár zenekarokkal, akár szervezési feladatokkal kapcsolatban – melyeket emelné ki ezek közül?

– A legkritikusabb fél órám mindenképpen 2015-ben volt, amikor sem a Judas Priest, sem a Punnany Massif nem akart felmenni a színpadra. Előbbi azért, mert kikérte magának, hogy vele egy időben bármi más is legyen a fesztiválon, a Punnany pedig azért, mert annyi csúszást kértünk tőlük, hogy már nem akarták vállalni a fellépést. De aztán megoldódott a helyzet és pár ősz hajszállal megúsztuk.


– Közép-Európában számos olyan tematikus, naponta sok tízezres nézőszámot vonzó fesztivált találni, mint például a Nova Rock vagy a cseh Aerodrome. Itthon Ön szerint igény hiányában, vagy anyagi okok miatt nem nőtt ekkorára egyetlen rockzenei rendezvény sem?

– Most nem a rocknak van a legnagyobb bázisa. Vagyis ha még lenne is, a ma regnáló, nagyon nagy tömegeket vonzó bandák annyira drágák, hogy itthon nem lehet a hazai pénztárcákhoz szabva elhozni őket. Nyilván óriásit lendítene az ügyön az is, ha például a TAO-val fesztiválokat is lehetne finanszíroztatni műfaji megkötés nélkül.


– Miként változott az elmúlt húsz évben a rockzene iránti érdeklődés hazánkban? Jelenleg növekvő vagy csökkenő tendenciát mutat a műfaj iránti érdeklődés?

– Hála Istennek, mindenképpen növekvő. Ez látható a fővárosi klubok nemzetközi felhozatalán és a bulikon megjelenő nézőszámon is. Látjuk továbbá mi is, hogy a saját klubunkban is telt házat képes generálni már például a Road vagy a Kowalsky meg a Vega is.


– Egy novemberi interjúban úgy fogalmazott, hogy részben a Scooter színre lépése és népszerűsége elleni lázadásból szervezte meg az első Fezent, idén a német produkció azonban a fesztivál egyik főfellépője. Miért döntöttek végül a meghívása mellett?

– Részemről mindenképpen geg a döntés alapja. De be kellett látnom azt is, hogy van rá igény és tekintettel arra, hogy a Fezenbe minden belefér, rábólintottam. Amúgy be is kell vallanom, hogy jó döntésnek bizonyult, hiszen a szombati jegyeladások vezetnek, amióta bejelentettük a Scootert.


– Szervezőként milyen arányban kell kompromisszumokat kötnie a saját ízlése, a Fezen arculata és az aktuális, nem feltétlenül szimpatikus divatirányzatok kapcsán a fellépők összeállításakor?

– Ha rajtam múlna, akkor csak AC/DC és Toto lenne a Fezenen, de még két ekkora névre sem lehet felhúzni egy fesztivált. Be kellett látnom, hogy már nem az én korosztályom az, amelyik a legjobb tanácsokat adja egy hasonló rendezvény felhozatalát illetőleg – szerencsére számos fiatal áll mellettünk, akik elég jó ötleteket hoznak. Sok kompromisszumot kell kötnöm magammal, de megpróbálom mindegyik előadóban meglátni a tehetséget vagy a minőséget, és így azért le tudom tolni a saját torkomon is ezeket a nehezebb falatokat.


– Sok fesztiválszervező panaszkodik, hogy mióta meghalt a lemezeladás és az előadók elsősorban a koncertezésből élnek, hihetetlen konkurenciaharcot kell folytatniuk egy-egy nagyobb név lekötésére. Egy vidéki magyar fesztivál miként képes megállni a helyét ebben a helyzetben a számtalan konkurens, nemzetközi rendezvénnyel szemben?

– Szerintem a Fezennek nincsenek nemzetközi konkurenciái. Nagy probléma, hogy sok szervező konkrétan harcot vív a másik fesztivállal, pedig az lenne a legjobb, ha mindenki a saját dolgával foglalkozna, vagy inkább összefogna a másikkal, és közösen próbálnának meg érvényesülni. A Fezennek mostanra elég biztossá vált a helyi támogatói háttere, így legalább egy nagyobb előadót finanszírozni tudunk ebből, a többit pedig fedezi a jegyelővétel. Fontos, hogy mi sem akarunk konkurenciája lenni másoknak.


– A Fezen indulásakor érezhetően elsősorban kulturális misszióként, mintsem vállalkozásként tekintett a fesztiválra. Ez az arány változott azóta?

– Sajnos igen. Mivel a rossz éveket a jók tartják el, így muszáj üzletként is tekintenünk rá. Nem tudom, hogy van-e olyan fogalom a színtéren, hogy kulturális misszió. Ha van, akkor jelentkezzen, aki meg tudta oldani, mennék hozzá tanulni.


– Mit jelent a fesztivál Székesfehérvár számára? Turisztikai szempontból található a városban a Fezennél fontosabb rendezvényt?

– A Fezen a régió legnagyobb eseménye, nemcsak közvetlenül Fehérváré. Teli vannak a szállodák, panziók a rendezvény ideje alatt. Sokszor fordult már elő, hogy a saját személyzetünknek is 15-20 kilométerre lévő vendégházakat tudtunk csak foglalni. Az önkormányzat szerint is a legkiemelkedőbb esemény mind városmarketing, mind pedig turisztikai szempontból. A Fezennel indul amúgy is az augusztusi rendezvénydömping Fehérváron, ahol utánunk olyan, szintén sokezres rendezvények következnek, mint az Alba Regia Jazz Feszt, vagy a Székesfehérvári Királyi Napok, ahol a könnyűzenei koncertektől kezdve egészen a koronázási szertartásjátékig sorakoznak a rendezvények, kiemelve a város múltját és jelentőségét. Büszke vagyok, hogy részben a Fezen miatt is pezseg itt az élet: pár évtizeddel ezelőtt még eléggé halott volt a város kulturális szempontból.


– Hogyan képzeli el a Fezen következő tíz-húsz évét? Milyen mértékű növekedést érez reálisnak? Vannak a növekedésnek meghatározott akadályai, vagy elképzelhetőnek tartja, hogy a harminc éves jubileumon például már Metallica vagy Linkin Park kaliberű nevek váltják egymást?

– Nagyon örülnék neki, ha ilyen nagyágyúk szerepelnének a programban, de ehhez nemcsak nekünk kell fejlődnünk, hanem a városi infrastruktúrának is, hiszen ehhez nem áll rendelkezésre egyelőre sem megfelelő tömegközlekedés, sem szállás, sem parkolóhely. Én inkább abban látnám a fejlődésünket, hogy a jelenlegi szintet bővítsük ki mind a négy napra és státuszértéke legyen a Fezenre látogatni mind közönségként, mind pedig előadóként. A jelenlegi szint nagyjából másfélszeresét látom reálisnak, azt szerintem egy-két éven belül elérhetjük, ha megmarad stratégiai partnerként az önkormányzat – különösképpen, ha erősödik a szerepvállalása.

Német Dániel