Történelmi a helyszín és történelmi a pillanat. Az egykori Pink Floyd gitáros-énekesszerzőjét 2006. augusztus 26-ra Lech Walesa, a lengyel Szolidaritás szakszervezet legendás elnöke hívta meg a hajógyárban kirobbant munkabeszüntetés 26. évfordulójára, amikor a bolsevik Jaruzelski karhatalmistái belelőttek a békés tüntetőkbe. Dicstelen szerepüket a Take A Breath tétel alatt bejátszott archív felvétel dokumentálja a koncertről készült filmen. Nem véletlen, hogy a zenész és a politikus közösen koszorúzta meg a sortűz mintegy hatvan áldozatának emlékművét.

Itt és most válik el igazán egymástól a konzervatív Gilmour és a Pink Floyd másik vezéregyéniségének, a trockista, szélsőbalos, a maga módján szintén emberbarát, ám az igazságot kizárólag magának fenntartó Roger Waters szemléletmódja. Útjaik ezért is váltak el még 1985-ben, bár Waters nagyszabású koncerttel ünnepelte The Wall című Floyd lemezzel a két világot jelképező berlini fal lebontását 1990-ben, kettejük szemléletmódja azóta sem közeledett..

A Live in Gdansk címmel CD-n és DVD-n is megjelent két és fél órás koncert sajátossága, hogy Gilmour „On An Island” lemezbemutató körútjának utolsó állomásaként negyventagú szimfonikus zenekar kíséri az album dalait és néhány Floyd klasszikust.

Sok idejük nem volt a felkészülésre, mindössze egy próbát tarthattak az óriási méretű színpad felállításánál. Felemelő látvány, felemelő megszólalás. Az ezúttal szaxofonosként is bemutatkozó Gilmour jelenlegi csapatában ott találjuk a 1970-80-as évek sikertársulatának, a Roxy Musicnak gitárosát, Phil Manzanerát és a Whitesnake-ben is megfordult Guy Pratt basszusost. A filmen utoljára látjuk az idén szeptemberben elhunyt Richard Wright kifogástalan Hammond-orgona játékát, különösen az 1971-ből származó, több mint húszperces Echoes esetében. Előfordul, hogy egyidejűleg két segítőtársával, Jon Carinnal, és a színpadra állított hangversenyzongora mögött a lengyel Leszek Mozderral adják meg a tiszteletet a billentyűs hangszereknek.

Akárcsak a Pink Floyd-időkben, elmaradhatatlan a Time, a Wish You Were Here, a Shine On You Crazy Diamond, ez utóbbiban a zenekar alapító tagjának, az 1968-ban kábítószerfüggése miatt együttműködésre képtelen és azóta visszavonultan élő Syd Barrettnek állítanak emléket.

A csúcspont ezúttal is a szavakkal ki nem fejezhetően sejtelmes, harangszóval kezdődő High Hopes. Zeneileg nincs már mit hozzátenni, az emberi lélek olyan mélységéből fakad, ahol csak a szeretet uralkodik és minden megszépül.

Csak zene van, ami remélhetőleg örök és elpusztíthatatlan. A kétórás, tökéletes érzelmi felemelkedést nyújtó koncertet 36 perces, beállást, próbát, életképeket, a hat van éves Gilmour hat és hét éves fiacskáit és fényképész feleségét, Polly Samsont bemutató „Gdanski napló” egészíti ki.

Szakács Gábor