Az angyalföldi mélyszegénységből indult, csodagyerekként került a Zeneakadémiára. Az előkelő művészvilág nem fogadta be a cigány származású gyermeket, sok megaláztatásban volt része. Korán nősült, felesége Soleilka Abdin kiváló menedzsernek bizonyult. 1942-től 1945-ig katonaként szolgált, a harcok alatt zongorát nem is látott. A pesti éjszaka lokáljainak sztárja lett virtuozitásával, improvizálóképességével. Terve volt külföldre menni tanulni, de az ÁVH szökés közben elfogta és 1950-53-ig munkatáborban dolgoztatták; kőtömböket hordattak érzékeny kezével, majd kalapáccsal összetörték az ujjait. Akkor már gyermeke is volt, az ifjabb Cziffra György, hasonló tehetséggel.

A határok megnyitásakor 1956-ban családjával azonnal elhagyta az országot, Bécsbe ment, ahol 10 nap múlva már koncertezett. A neves francia kultúrpolitikus, André Malraux Franciaországba hívta, ahol végleg megtelepedtek Sanlis-ben és azt tekintették második hazájuknak. Létrehozták a Cziffra Alapítványt, amelynek fiatal művészek – köztük magyarok is – sokat köszönhettek.

Karmester fiával már együtt koncerteztek, amikor tragikus módon elvesztette egyetlen gyermekét. Akkor megtört benne valami, és csak a felesége, valamint a művészet iránti rajongás tartotta benne a lelket. 1994. január 17-én elhunyt.

Végakaratának megfelelően Senlis-ben temették el, ökumenikus szertartás keretében. Máig Cziffra adja elő leghitelesebben Liszt és Bartók műveit. Halála óta kevesebbet hallunk a senlis-i Cziffra Alapítványról, mert hiányzik a lelke. Érdemes lenne életet lehelni a muzsika templomába, mert a genius loci sokat adhat hozzá a készülő művészek tehetségéhez.

Hankó Ildikó