Hirdetés

Tévedés azt hinni, hogy a jazzmuzsikusok csak úgy zenélnek bele a vakvilágba, pontosabban azt játsszák, ami éppen az eszükbe jut. Az igazság ezzel szemben az, hogy nagyon is jó a memóriájuk, mindig megmarad a fejükben egy-egy kompozíció váza, harmóniamenete, sőt, az ezekre épülő rögtönzéseik fő vonala is – a többi persze tényleg a pillanat műve.

Tipikusan ez a helyzet a szaxofonos Tóth Viktor Aura triójának új lemezével is. Sokarcú, mégis rendkívül egységes album, amelyen különféle zenei kultúrák elemei bukkannak fel és kerülnek szintézisbe, számos, izgalmas rögtönzésre ösztönözve Tóth Viktor mellett a cimbalmos Lukács Miklóst és a bőgős Orbán Györgyöt is. A zene jellemzően nem a gazdag magyar vagy Kárpát-medencei, illetve balkáni folkhagyatékra épít, de bőven merít ezekből is. Legfőbb támasza az a jazzen belül kiterjedt hagyományrendszerré vált örökség, amit az amerikai szaxofonos, John Coltrane adott az utókornak, és amit az ő egykori zenésztársa, a szintén amerikai szaxofonos, Pharoah Sanders képvisel leghitelesebben napjainkban; sok Sanderstől ismert gesztus és fordulat bújik meg Tóth Viktor játékában is.

Coltrane zenéjének mindig a Mindenható felé való kapaszkodás volt az esszenciája, akárcsak Bartókénak: nem véletlen, hogy a szaxofonos a magyar géniusz legnagyobb tisztelői közé tartozva sokat gyakorolt az ő különféle partitúráiból. És ugyanez a mély hit sugárzik az Aura trió új anyagából is, ahogyan a sodró lendületű rohanás, a meditatív szemlélődés vagy himnikus emelkedettség váltogatása, egymásba való átfolyatása szintén rokon Coltrane muzsikájával.

Korábban írtuk