Hirdetés

Ha egy könyv borítójáról az Esterházyak ágából származó Péter tekint ránk, fején a Szent Koronával, biztosak lehetünk benne, hogy a kötet szerzőjétől sem állnak távol a merész, már-már provokatív képzettársítások. Ez esetben ráadásul nem is egy szerzőről van szó, hanem tizenegyről, határon innen és túl, akik a Hévíz folyóirat felkérésére vállalták, hogy eljátszanak a „mi lett volna, ha Trianon nem vagy nem így történt volna” gondolattal. Bár az előszót jegyző Ablonczy Balázs rögtön felhívja a figyelmet e felvetésnek a történelemtudományban szakszerűtlen jellegére, az irodalomban éppen az a szép, hogy a fantázia szabadon szárnyalhat. E tekintetben nem is fogják vissza magukat a trianoni békekötés századik évfordulója alkalmából antológiává rendezett mű írói, sok más mellett olvashatunk például az Eiffel-toronyból éppen Clemenceau menyére ugró Ady Endréről (Egressy Zoltán), egy kávéfolton át felderengő másik dimenzióról (Szélesi Sándor), a forradalmár katonák által kétszer megölt miniszterelnökről (Zoltán Gábor), egy teljesen eltűnt és egy óriási Magyarországról (Mán-Várhegyi Réka, Kácsor Zsolt). Az egytől egyig érdekes és egyedi ötletekre felhúzott elbeszélések színvonala ugyan elég hullámzó, az irónia teremtette derű (vállalt kikacsintás az örkényi Nézzünk bizakodva a jövőbe! egypercesre) révén viszont mindegyik az élvezhetőség határán belül marad. Külön figyelmet érdemelnek az illusztrációk és a román történész, Lucian Boia a határok megváltoztatásáról lamentáló utószava.

Korábban írtuk