Lassan elérkezünk a világtörténelem legnagyobb csodájához, Jézus születésének ünnepéhez, az Ige megtestesüléshez.

Karácsony vigíliáján, december 24-én minden elcsöndesül, szinte földöntúli csend telepedik az emberiségre, ahol a keresztények várják a születést.

Magyar nyelvterületen csak a kántálók és a betlehemezők hangja töri meg az esti áhítatot. A karácsonyfákon fellobbannak a gyertyák, a szeretet, a béke és a remény jelképei. A reményé, hogy ismét átveszi uralmát a Fény a sötétség fölött, amely a téli napforduló idején – 21-én 17 óra 11 perckor – már majdnem legyőzte a világosságot. A gyermek Jézus jászolából kiinduló fény legyőzi a bűnt, a reménytelenséget, a gonoszt

Szenteste a család vagy közeli rokonok töltik együtt az ünnepet. Ajándékozás, hagyományos étrend mellett emlékeznek a már elköltözött rokonokra is.

Az éjféli szentmise különösen sejtelmes, számos népszokás kötődik hozzá. Archaikus eredetű regösök, igricek, bekormozott arccal, nyírfahéj nadrágban, fekete köntösben járták valaha a falvakat, zajjal, varázsigékkel igyekeztek elijeszteni a sötétséget a Nap útjából. Az alakoskodók régente láncon vezették a „bömbölő bikát”, láncos bottal csörgetve kísérték a fekete bikajelmezbe öltözött szereplőt. A fekete bika a sötétséget jeleníti meg, aki nem akarja átadni az uralmat a szőke, táltos bikának.

Karácsony napján szokásos ételeket tálalnak föl, a finom sültek, káposzták, húslevesek mellett nem hiányzik a kalács, a bejgli, a dió, az alma, a méz. A gonoszűző torma is helyet talál az asztalon.

Karácsony másnapján keresik föl egymást a rokonok, ismerősök, jókívánságokkal, kisebb ajándékokkal. Ezen a napon emlékeznek meg az Egyház első vértanújáról, Istvánról.

Isten éltesse

Lázárokat, Olimpiákat (17.), Augusztákat (18.), Orbánokat, Orosokat (19.), Teofilokat (20.), Tamásokat (21.), Zénókat, Juttákat (22.), Viktóriákat (23.), Ádámokat, Évákat, Adélokat (24.), Anasztáziákat, Karácsonokat, Eugéniákat (25.), Elődöket (26.), Teodorokat, Fabiolákat (27.), Apródokat, Kamillákat (28.), Dávidokat (29.), Herminákat, Hunorokat (30.)

Vallási ünnepek

Karácsony, Urunk születése (25.), István, első vértanú (26.), János apostol (27.), Aprószentek (28.), a Szent Család ünnepe (29.)

Csillagos égbolt

A Nap 17-én 7 óra 26 perckor kel és 15 óra 54 perckor megy le. Gyönyörű telihold ragyog ránk 10 óra 28 perctől, égi kísérőnk 16 óra 22 perckor jön föl és 7 óra 05 perckor bukik le. A téli napforduló 21-én 17 óra 11 perckor következik be, ami megváltoztatja az emberiségnek a hosszú, sötét éjszakák okozta félelmeit és remény költözik a szívükbe, hiszen négy nap múlva megszületik a Fény, a kisded. A Merkúr 28-án felső együttállásban van a Nappal, a Vénusz az esti égbolt feltűnő égiteste délnyugaton, a Mars az éjszaka második felében látható, a Jupiter este kel, magasan látható majdnem egész éjszaka. A betlehemi csillag a kutatások szerint a Jupiter és a Szaturnusz együttállása volt. A Szaturnusz napkelte előtt látható, az Uránusz éjfél után nyugszik. Reményeink szerint az ISON üstökös minden idők leghosszabb csóváját mutatja 20-a körül, ami még január elején is látható lesz.

Népi hiedelmek

Minden néphagyomány és szokás a gonoszűzés, a félelem eloszlatása és a házasságjósló praktikák körül sűrűsödik, különösen karácsony előtt. Az ételek is a jövő évi gazdagságot hivatottak megidézni és biztosítani, az egészséggel együtt. Istvánkor zabot és sót szenteltetett a falu népe, János napon a borral való köszöntés a „Szent János áldása”.

Hankó Ildikó