Hirdetés

Egy jól kitalált, jó helyen megnyitott tapasbár (a pintxo a tapas baszk megnevezése) megfelelő üzletvezetés mellett, főszabály szerint, sikerre van ítélve. Ezért minden okunk megvan rá, hogy a Pintxónak szép jövőt jósoljunk, amennyiben túléli a jelenlegi krízishelyzetet. Még annak dacára is, hogy ott, ahol tavaly novemberben megnyitottak, az elmúlt fél évtizedben több kudarcos próbálkozás is volt.

Önmagában nem rossz jel, ha az ember még helyet sem kap estefele, mert az összes asztalnál vagy ülnek, vagy már rajtuk a foglalt tábla. Ezért a februári hideg ellenére kint telepedtünk le, és mint kiderült, jól tettük, mert kisvártatva helyet kaptunk a hangulatos galérián.

Az aránylag rövid, de változatos és tartalmas étlapon közkedvelt spanyol, katalán és baszk fogások sorjáznak, a szinte kötelező klasszikustól, a Maldon sóval és piqual olívaolajjal kínált grillezett padronpaprikától a füstölt paprikával és burgonyával körített polipon át a cukkinis, koktélparadicsomos, vákuum alatt készült csirkéig.

Az adagok értelemszerűen, a műfajból adódóan nem nagyok, az árak viszont megfizethetőek, a pintxók és tapák jelentős részének díjszabása ezer forint alatt marad, a drágább alapanyagokból készültek közül is csak a polip haladja meg a kétezret.

Mi Estrella sört és a spanyolok pezsgőjét, a cavát ittuk, mellé pedig kétféle mártogatóval kínált háromfajta sült krumplit, olajbogyóval és szardellával fogpiszkálóra szúrt töltött pepperonit, valamint marinált tonhalat és rákot kértünk. Szépen tálalt, jóízű fogásokat kaptunk.

Kifejezetten tetszett a hely, mint egyébként az eddig meglátogatott valamennyi tapasbár; úgy tűnik, aki ehhez a témához nyúl, jellemzően komolyan veszi a feladatot. Reméljük, visszatérhetünk még, hiszen maradt jó néhány megkóstolásra váró, csábító fogás.