A közlekedés tehát döcögősre sikeredett az idén is, ám a szállásfoglalás annál olajozottabban működött. Már a buszmegállóban hívták a sátort cipelő völgylakójelölteket a helyiek hol szerényebb, hol nagyobb telkükre, átlag 600 forintos díj ellenében.

S itt találkoztunk először a Balaton-effektussal: nem egy dörögdei vegyesbolt a tíznapos rendezvény alatt hozza be az évközi ráfizetését. Ám nemcsak a lakosoknak jó megélhetés a fesztivál, hanem az önkormányzatok költségvetését is jelentősen bővíti, így több felújítás, egy iskola bővítése és más egyéb fejlesztések valósultak meg a Márta István színházrendező által szervezett összművészeti eseményből. A helybeliek – ha nem a saját üzletükben, portájukon – pincérként vagy völgymunkás feliratú pólóban dolgoztak.

A fülledt, meleg idő ellenére a részvétel túlszárnyalta a korábbi évek átlagát. Egymás sarkát taposták a résztvevők, s még így is tele voltak a büfék, kávézók és étkezdék. Van választék, a bioételektől kezdve a hamburgerig, a lángostól a kürtőskalácsig mindenki megtalálhatta az ízlésének és pénztárcájának megfelelő étket. Az árak változatosak, az 1500 forintos napijegy a diákzsebet sem húzza le, a 250 forintos hot-dog, a 100 forintos, 2 decis meggylé is megfizethető kategória, ugyanakkor kapható kisebb csirkemell 800 forintért. A kézműves portékát árulók is mintha jóval többen lettek volna, mint korábban, s ezzel egyenes arányban az árak is nőttek. A tumultus és a túlságosan is sokrétű, nem mindig élvonalbeli programok ellenére minden élőlény, 0-tól 99 éves korig perceken belül vidám, emelkedett hangulatban találta magát. Néhány kirívó esetet leszámítva pedig az egy főre jutó tántorgó fazonok száma is csekély volt, a többség a kulturált látogatók táborát erősítette.

Természetesen a tárlatok és egyéb műhelyek is gazdagon képviseltették magukat, főleg a magukat alternatívnak nevező, kétes tehetségű, ám annál lelkesebb zenekarok. A völgy fő vendége elvileg Erdély volt, amit gyakorlatilag Hargita megye tanácsának gyergyószárhegyi alkotóközpontja képviselt. Új volt a Völgy Egyeteme, amely számos érdeklődőt vonzott főleg figyelemfelhívó témáival – például az Erósz és a filozófia kapcsolata című előadással. Talán a József Attila-emlékévhez kapcsolódó programok voltak a legszínvonalasabbak, így Hobo, Új Színház, Sebő Ferenc és zenekara, Faludy György, Parnasszus irodalmi folyóirat, Kaláka és számos előadó révén ismerhettük meg közelebbről az egyik legnagyobb magyar költő munkásságát. Talán a gyerekeknek szóló eseményből volt a legtöbb, meselabirintus, bábelőadások, tánctanítás, játszóház, mesterségek műhelye és sok egyéb foglalta le őket.

Sokan időztek a Kapolcson árusító, Csorvásról érkezett Hudák Józsefné szövő, népi iparművész sátránál, aki XVIII-XIX. századi polgári és nemesi díszmagyar ruhákat kínál, amelyeket maga és családja készít, múzeumi minták alapján. Elmondása szerint évről évre egyre több megrendelője akad a fesztiválon. Szomszédai sem panaszkodhattak, akik állításuk szerint egyetlen művészként képviselték falujukat a fesztiválon, ki ne vitt volna haza ugyanis a hely szellemét ábrázoló, Művészetek Völgye feliratú bögréből. Így otthon, a negyedéves nagytakarítások alkalmával kezünkbe kerülő tucatáru felidézheti a nyári fesztivál vásárhangulatát.