Augusztus közepén 19 méter hosszú, 4 méter magas pótkocsis kamion indult útra Szlovákiából, hogy államfőknek kijáró biztonsági intézkedések mellett a Tisza-parti városba szállítsa azt a negyvennégy darabból álló műkincsgyűjteményt, amelyet a kassai székhelyű Kelet-Szlovákiai Múzeum most először adott kölcsön magyarországi kiállításra. A kassai gótikus kincsekként híressé vált műtárgyegyüttesben tulajdonképpen a Felvidék egyházi képzőművészetének kiemelkedő darabjai találhatók a XIV. század közepi Madonna-torzótól kezdve egészen a XVIII. századi templomokból származó konzolfejekig.

– Az elnevezés ellenére a gyűjteményben a gótikától a barokkig vannak műalkotások, túlnyomó részben pedig fafaragványok – mondja Papp Katalin, a kiállítás kurátora. – De természetesen érkeznek festmények is, így például ismeretlen szepességi vagy szepesváraljai festők bibliai témájú alkotásaival is találkozhat a látogató. Ezeknek az az érdekessége, hogy a barokk templomok kialakításakor a középkori oltárokat és fafaragványokat eltávolították, melyek aztán az akkori műkereskedőknél kötöttek ki, s több közülük magángyűjteménybe került.

Így fordulhat elő, hogy több olyan műtárgydarab is érkezik Magyarországra, amelynek hiányzó részeit valamelyik itthoni múzeumunk őrzi. Ilyen például a leibici Szt. Borbála- és Szt. Magdolna-oltár két szárnya, melynek a központi eleme a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van. Elviekben tehát lehetséges volna újraegyesíteni a több évszázada elszakított műtárgyrészeket, ám a szigorú kölcsönzési feltételek miatt ez egy következő kihívása lehet a szakmának.

A Biblia világát felidéző tárlatra Kassán kívül egyébként Lengyelországból, Pannonhalmáról, és a Szeged-Csanádi Egyházmegyéből érkeznek alkotások, illetve a Móra Ferenc Múzeum saját, a témához kapcsolódó anyaga is bemutatásra kerül. Több hónapnyi restaurálást követően láthatja a közönség azt az Angyali üdvözlet című festményt is, amely évtizedekig a múzeum raktárában porosodott, s valószínűleg Michelangelo egyik tanítványának, Giorgio Vasarinak a munkája.

Az 1925-ben Enyedi Lukács János hagyatékaként a szegedi múzeum tulajdonába került táblakép a Szépművészeti Múzeumban lévő, 1999-ben Kanadából visszakapott Kánai menyegző mellett a második Vasari-mű, amelyet magyarországi közgyűjteményben őriznek. A másfél méter átmérőjű, kör alakú fatáblára festett alkotáson az elmúlt évszázadok hányattatásai nagyon meglátszottak.

A legtöbb gond magával az anyaggal volt, hiszen a fa érzékenyen reagált a hőmérséklet és a páratartalom változására, így vetemedett, s az összeillesztéseknél el is pattant. De természetesen sokat módosultak, öregedtek a színek is, a lakkréteg pedig megsárgult. A gondos restaurálásnak köszönhetően azonban ma már ismét jól látszik Mária ruhájának és köpenyének azuritkékje, amely egyébként a kép egyik különlegessége is, hiszen az összezúzott féldrágakőből készült azuritfesték ára vetekedett az aranyéval. Szintén a tisztítást követően váltak igazán élvezhetővé a festmény olyan apró részletei, mint az arc, a fátyol kidolgozottsága, a haj részletei vagy a glória sugárzása.

A szeptember 1-jén nyílt szegedi kiállítás anyagát tekintve tehát minden bizonnyal az év egyházművészeti tárlata lesz. Telis-tele olyan műremekekkel, amelyek alkotói – egyetértve Zombori Istvánnal, a Móra Ferenc Múzeum igazgatójával – „nem egyszerűen művészek, hanem hívő emberek voltak, akik nem csak egy puszta témát dolgoztak fel, hanem valami olyat jelenítettek meg, amely nekik a legbensőbb dolognak számított”.

Barta Boglárka