A kerámiakészítés abban is különleges az összes többi művészeti ághoz képest, hogy alapvetően egy alapanyagra, az agyagra épül minden alkotás. Aki az agyagot nemesen alakítja, korongolja, mázazza, égeti, rakutechnikával véglegesíti, viaszolja, csak az képes műtárgyat létrehozni, és külön adottság, tehetség, felkészültség kell ahhoz, hogy e tárgyak szellemet is hordozzanak. Schéffer Anna ilyen művész, aki spiritualizálja anyagát/agyagát. Távol-keleti filozófiák igézetében dolgozva művészetében meghatározó a maszkok, álarcok készítése, ezek a természeti karaktereken túl morális viszonyulások kifejezői is. Motívumválasztásai jelek, jelképek felidézései, miközben ősi kultúrák megközelítését teszi lehetővé a rakutechnika bravúros alkalmazásával. Schéffer Anna sok területre kiterjedő munkásságának egy intenzív mélységű szelete látható most, amelyben eljut a kazettás templomi famennyezetek újrateremtéséig, a szem megtévesztésével, de folyamatosan emelkedett szellemi céljai és értékei művekbe szervesítésével a kerámia felmagasztosításáig.
