Az emlékév egyik legjelentősebb eseménye a Petőfi Irodalmi Múzeum egész évben látható, rendhagyó kiállítása „…az égre írj, ha minden összetört!” címmel, ahol fényképek, dokumentumok, kéziratok, s a vészterhes kort idéző festmények és grafikák elevenítik fel az embert és a művészt egyaránt. A személyes tárgyak bemutatását ezúttal szándékosan nélkülöző válogatást Varga Katalin rendezte, a mondanivaló kiegészítéseinek tekinthető látványterveket pedig Koczka István és Juhász Tibor hozta létre.

– Az anyag válogatásakor az volt a célom, hogy az életutat az azt formáló műhelyek és kortársak egységében jelenítsen meg, olyan közérthető formában, amit egy filológus-kutató ugyanúgy értékelni tud, mint egy gimnáziumi diák – mondja a rendező. – Éppen ezért igyekeztem mellőzni az idegen szavakat vagy érthetetlen szakkifejezéseket is, inkább a látogatók öntevékeny, gondolkodó feldolgozására helyezve a hangsúlyt.

A képzőművészeti alkotások közé beékelődő, felszabdalt terekben elhelyezkedő tablók éppen ezért kettős funkciót látnak el: az egyik oldalon a személyesen Radnótihoz köthető anyagok helyezkednek el, a másikon pedig a barátokhoz, szellemi műhelyekhez, a tágabb környezethez kapcsolódó emlékek. Az itt megtalálható mini életrajzok és a parkettára nyomtatott, mintegy mellékesnek tűnő korabeli újságkivágások, plakátrészletek mint általános érvényű politikai és kultúrtörténeti dokumentumok érzékeltetik a kort.

– Az egyes elemek letisztogatása azért is fontos volt, hogy ne a tragikumra helyezzük a hangsúlyt, így az egyes emberi sorsokat csak lassan, fokozatosan ismerje meg a látogató. Nem Radnóti finoman ráerőszakolt idol voltát akartuk kidomborítani, hanem éppen ellenkezőleg, azt a rendkívül intelligens, jókedvű és színes egyéniséget, amelynek a legvégső, munkaszolgálatos időkben is meg tudott maradni – utal még a válogatás módszereire Varga.

A magánszemélyektől, például a szintén munkaszolgálatra vitt Zelk Zoltán feleségétől, valamint a különböző nemzeti intézményektől kölcsönzött anyag közt igazi kuriózumok is találhatók. A tárlók szinte felét foglalják el az olyan, a hétköznapi Radnótit bemutató fotográfi ák, amelyeken a költő síelés, kirándulás közben, barátaival együtt, sőt még farsangi jelmezben is látható.

A Babitsnak, Weöres Sándornak, Sík Sándornak és József Attilának írott levelek pedig jól érzékeltetik azt szellemi pezsgést, aminek aktív részese és alakítója volt. Külön érdekesség az 1931-ben keltezett magyartanári szakdolgozat értékelése, amely Sík Sándor véleménye szerint „gondolkodó fő munkája és stílusa könnyed”. A legutolsó, az erőszakos véget megidéző tablóban pedig az élet és a halál elválaszthatatlanságát jelző eredeti keresztlevél, majd az abdai tömegsír exhumálása után elkészített halotti bizonyítvány is látható. Bár a hivatalos irodalmi kánon sokáig csupán a menekülés egyik eszközének tartotta az 1943-as kikeresztelkedést, az újabb kutatások valószínűbbnek tartják, hogy a gondolat már a harmincas évek elején ott motoszkált a költő fejében. Végül az említett nagy formátumú tanár, költő és piarista szerzetes, Sík Sándor volt az, aki a második munkaszolgálatából hazatérő Radnóti kérésére a szertartást elvégezte.

A tárlathoz finoman kapcsolódó hangi és képi hatások a fotókhoz hasonlóan szintén vizuális céllal bírnak. A hangszórókból halkan szűrődő Radnóti-versek vagy a bori rézbányákat és az ott dolgozó munkaszolgálatosok archív felvételeit pergető érintőképernyős monitorok megélhetővé és megérthetővé teszik a látogatók számára a szöveges mondanivalót.

A diákok körében igen népszerű költő – egyes felmérések szerint a magyar költők közül az ő nevére keresnek rá a leggyakrabban az interneten – centenáriumára számos más programmal is készül az irodalmi múzeum. Május 18-án Légyott címmel kötetlen beszélgetésre kerül sor Balla Zsófi a és Márton László írók, valamint Mészáros Sándor irodalomkritikus közt, ahol nemcsak konkrét művek, hanem irodalomtörténeti érdekességek is szóba kerülnek majd. Május 25-én, este hat és tíz óra között Varga Katalin tart rendhagyó tárlatvezetést, és várják a szavalni vágyókat is kedvenc Radnóti-verseikkel. A PIM hagyományos nyári fesztiválja pedig Radnótit és az általa a magyar költészetben elsőként elhelyezett, a spanyol polgárháborúban tragikus véget ért Federico Garcia Lorca műveit állítja a középpontba.

Különleges kiállítással emlékezik a százéves évfordulóra a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára is, amely a költő teljes kézirathagyatékát őrzi. A Gyarmati Fanni által 2008-ban az intézménynek adományozott felbecsülhetetlen értékű kulturális kincs nagy része Ó, költő, tisztán élj most… címmel május 29-ig tekinthető meg az MTA Könyvtárának Vasarely-termében.

Az eredeti kéziratok közül most először kerül a nagyközönség elé a híres Bori notesz eredeti példánya, amelynek eddig csak hasonmás kötetei voltak láthatóak. Mint ismeretes, a költő munkaszolgálat alatt írt utolsó verseit, köztük az Erőltetett menetet is tartalmazó notesz tizenhat hónappal a halála után, a sírok exhumálásakor került elő, a mindenkor való tiszta emberség megőrzésének örök mementójaként. Az eredeti versrészletek és feljegyzések mellett láthatóak még egyéb, a tömegsírból előkerült tárgyak, többek közt igazolványok, fényképek, levelek és a Nyolcadik ecloga egy papírlapon fennmaradt példánya is.

Az eddig kiadatlan levelek, kéziratok és eredeti fényképek mellett felsejlik Radnóti humoros oldala is. Az egyik tablóban a számtalan notesz és feljegyzés közt megtalálható például az úgynevezett „rovófás”, amelyben a költő viccesen azt tartotta számon, hogy ismerősei közt kinek mennyi van a rovásán. Látható a barátaival együtt megalkotott szókirakós játék is, az érettségi bizonyítványa, a névváltoztatást engedélyező okmánya, vagy a saját kezűleg rajzolt családfája is. Ferencz Győző egyetemi tanár, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke és a Radnótiról írott eddigi legkitűnőbb monográfi a szerzője szerint ez a kiállítás nem más, mint a költő sorsának „sűrített kivonata”, a korábban még sohasem látható, páratlan dokumentumok tükrében.

Emellett az ország számos pontján tartanak rendezvényeket az évforduló kapcsán. Így az egyetemi éveknek helyet adó Szeged városában. Az első prózai írását is a Csongrád megyei Délmagyarországban publikáló író a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumához csatlakozva tevékenyen részt vett a város életében, még akkor is, amikor szóba került az iskolából való eltávolítása. A József Attila kapcsán már ismert Horger Antal majdnem eltávolította a fiatal költőt az intézményből második kötete, az Újmódi pásztorok éneke „vallásgyalázó és szeméremsértő” versei miatt, de ezt végül más tanárok megakadályozták. A több mint félszáz rendezvény közt június 26-ig tekinthető meg az Egyetemi Könyvtár helytörténeti kiállítása Radnóti Miklós Szegeden címmel.

A Tiszatáj folyóirat eközben tematikus különszámot, míg a Radnóti Szegedi Öröksége Alapítvány kuratóriuma „Surranva kell most élned itt” címmel új kötetet jelentet meg a tragikumot és az idill egyedi szintézisét megalkotó íróról. Miklós Péter, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója által szerkesztett kötet írásai közt szereplő tanulmányok és esszék az életmű egy-egy szeletét vizsgálják, de páratlan értékű forrásmunkaként helyet kapott benne a kilencvenes éveiben járó Rakonczai János visszaemlékezése a korabeli egyetemi életről.

A Helikon Kiadó Hangzó Helikon-sorozatának legújabb darabját szintén a halhatatlan költő emlékének szentelte. A könyvfesztiválon az oktatás-nevelést legjobban elősegítő hangoskönyvnek járó Budai-díjat elnyert felvételen Both Miklós megzenésített előadásában szólal meg nyolc Radnóti-költemény, többek közt a Tajtékos ég, a Hetedik ecloga vagy az Éjszaka.

Radnóti Miklós tehát élőbb, mint valaha, és töretlenül járja a saját útját, amelynek egyik legfőbb feladata „…mint tanú szólni a kései kornak”. Az élet és költészet összefonódását az emberbe vetett töretlen hittel megélő, 35 évesen meggyilkolt költő száz évvel ezelőtt született.

Farkas Anita