A Svájci Gárda története – Félezer év a pápa szolgálatában

A Rómába látogató turisták célpontja sok minden mellett a Pápai Svájci Gárda katonáinak megtekintése a Vatikán kapuinál, elsősorban a szép, színpompás egyenruhák okán. A ma már ceremoniális feladatokat ellátó, legkisebb reguláris hadsereg most ünnepli megalakulásának félezer éves évfordulóját. A megemlékezések 2006. január 22-én kezdődtek, a Sixtus-kápolnában tartott szentmisével, március 29-én Pápai Svájci Gárda, 500 év – történelem-művészet-élet címmel nyílt kiállítás a Szent Péter-bazilika Nagy Károly szárnyában. Április 7. és május 4. között a svájci Bellinzonából indulva, emlékmenetben vonultak Rómába a gárdisták, mint egykoron; huszonkét nap alatt 723 km utat tettek meg. A menet 80 gárdistából állt és 23 város érintésével érkeztek a Piazza del Popolóra. Róma előtt a menet Viterbóban állt meg, ahová VII. Kelemen pápát menekítették a hűséges gárdisták.

Az egész világon ismerik a pápai szertartásokon, vagy a Vatikán kapuinál szolgálatot teljesítő, festői egyenruhájú gárdistákat. A színpompás narancssárga-kék-piros egyenruhát Michelangelo tervezte – legalábbis a monda szerint. Egyenruhájuk kezdetekben nem különbözött a többi katonáétól, de a pápa színeit viselték, mivel ruházatukról Péter utóda gondoskodott. Mai öltözetüket 1910-ben alkották, a gárdisták parancsnoka Raffaello-freskók alapján rekonstruálta a korabeli öltözetet. A színek az alapító II. Gyula pápa és VII. Kelemen címeréből származnak. Ünnepélyes alkalmakkor fényes mellvértjükhöz fehér körgallért és XVI. századi, spanyol eredetű morion sisakot viselnek, amit két oldalt Gyula pápa címeréből vett tölgyfa díszít. Hétköznap egyszerű baszksapkát és gallért viselnek, a kapuszolgálathoz pedig egyszínű sötétkék egyenruhát. Fegyverzetük is sajátos: díszőrségben alabárdot vagy spontont, illetve hosszú, egyenes kardot hordanak. Mivel nem reneszánsz „operetthadseregről” van szó, hanem valódi védelmet ellátó katonákról, pisztollyal és géppisztollyal is fel vannak szerelve. Az utóbbi időben a svájci hadsereg tisztjei terrorelhárító kiképzést is biztosítanak a gárdistáknak. Mint minden hadseregnek, a pápai testőrségnek is van saját zászlója, amit egy fehér kereszt oszt négy mezőre. Az első mezőben az éppen uralkodó pápa címere, a negyedikben az alapító II. Gyula pápáé látható. A második és harmadik mezőt a gárda kék-sárga-piros színei töltik ki. Középen a mindenkori parancsnok címere szerepel. A gárda jelmondata: Acriter et fideliter (bátran és hűséggel). Mikor és milyen céllal alakult meg a világ legkisebb hadserege? Történetüket a pápai udvar egykorú krónikása, Johannes Burckhardus írta le. A XVI. század elejére a Pápai Állam – története során nem először – a széthullás szélére került. Az 1503-ban megválasztott II. Gyula pápa nemcsak mint a művészetek mecénása volt ismert, hanem kiváló hadvezérként is. Pápaként első dolga volt, hogy visszaszerezze azokat a területeket, amelyeket különböző hatalmak elfoglaltak. Seregét legtöbbször maga vezette a harcokban. Ez idő tájt Európa-szerte a svájci zsoldosok voltak a legjobb gyalogos harcosok. Ezért nem véletlen, hogy Gyula pápa svájci zsoldosokat kívánt alkalmazni. 1505. június 21-i bullájával engedélyt kért a svájci kantonoktól 200 katona toborzására. A munkát Peter von Hertenstein kanonokra bízta, aki a sioni püspök közvetítésével is csak 150 férfi tudott toborozni. A 150 önként jelentkezőt a svájciak felszerelték, majd gyalog indultak Rómába. 1506. január 22-én Kaspar von Silenen luzerni nemes vezetésével a Porta del Popolón át bevonultak az Örök Városba. A pápa a Szent Péter-bazilika loggiájáról megáldotta őket. A IV. Károly császár és VII. Kelemen pápa közötti konfliktus után a Svájci Gárdát ezután feloszlatták és csak jóval később, 1548-ban III. Pál pápa állíttatta fel újra. A törökellenes hadjáratok idején V. Piusz saját testőrségéből is felajánlott katonákat a harcokba, így sok gárdista vesztette életét Cipruson és Lepantónál a keresztény Európa védelmében. A gárda létszáma a következő évszázadokban a szükségnek és a lehetőségeknek megfelelően 100-250 fő között változott. Az önkéntesek felvételét a gárdába szigorú feltételek szabályozzák. Az alkalmassági tesztek mellett feltétel az is, hogy a jelentkező svájci fiatalember katolikus vallású, katonaviselt, nőtlen és 30 éven aluli legyen. Testmagassága érje el a 174 cm-t, szakállt ne viseljen. Emellett kötelező három világnyelv ismerete és középfokú végzettség. A közkatonák két évre szóló szerződést írnak alá, amit lejártakor meghosszabbíthatnak. A gárda mindenkori parancsnokát a hagyomány szerint Svájc valamelyik régi nemesi családjából választják; ma is nagy megtiszteltetés a gárdába tartozni. A tisztek nősülhetnek, a közkatonák a szűkös elhelyezési körülmények miatt csak a szerződés meghosszabbítása után alapíthatnak családot. A fenti feltételeken kívül gondos pszichológiai szűrésen is részt vesznek a jelentkezők, amióta 1998-ban Cédric Tornay gárdista tisztázatlan körülmények között lelőtte Alois Estermann ezredest, a gárda frissen kinevezett parancsnokát és feleségét, majd maga is öngyilkos lett. Az alapos vizsgálat szerint a közkatona pszichésen összeomlott, és ez okozta a szerencsétlenséget. Estermann volt az a bátor katona, aki a II. János Pál elleni 1981-es merényletkor civil ruhában rögtön a pápa kocsijára ugrott, hogy testével fedezze a Szentatyát az esetleges további lövésektől. A gárdisták tevékenységének túlnyomó része a Vatikán kapuinál adott őrszolgálatból áll. A vatikáni csendőrséggel együttműködve ellenőrzik a forgalmat, felvilágosítást adnak az érdeklődőknek. A nagyközönség számára a leglátványosabb feladat a díszőrség. A pápai miséken és kihallgatásokon a pápai trón körül állnak. Jelen vannak a külföldi állam- és kormányfők fogadásakor, díszegységük felsorakozik a Szent Péter téren a hagyományos karácsonyi és húsvéti „Urbi et Orbi” áldás alatt. Kizárólagos feladatuk a pápa testi épségének védelme, amiről civil ruhás tisztjeik gondoskodnak. Láthatjuk őket a pápamobil vagy a nyitott terepjáró mellett haladni, két tiszt a külföldi utakra is elkíséri a Szentatyát. Szabad idejüket művelődéssel és sportolással töltik. 1975 óta saját labdarúgócsapatuk van, az FC Guardia. Az új gárdisták május 6-án tesznek esküt az apostoli palota Szent Damasus udvarán, hogyha kell, életük árán is megvédelmezik a pápát. A gárda védőszentjei Márton és Sebestyén katonaszentek, valamint hazájuk egyik patrónusa, Früei Szent Miklós. 1568-ban épült számukra a laktanyájuk melletti Szent Márton- és Szent Sebestyén-templom. Évek óta komoly ellentét feszül a Svájci Gárda és a csendőrség, a Gendarmeria között. Igaz, a reneszánsz ruhás katonaság hatékonyságban nem is érheti utol a korszerű informatikai és biztonsági berendezéseket használó, magasan képzett és tapasztalt vatikáni csendőröket. Ma már a Vatikánon kívül is öltönyös-nyakkendős csendőrök védik a Szentatyát, hiszen a mindenkori pápa a világ legveszélyeztetettebb személyiségei közé tartozik. A gárdisták jelenlegi parancsnoka, Elmar Theodor Maeder ezredes arra kérte a Szentatyát, hogy erősítse meg a 110 fős testőrség szerepét a csendőrséggel szemben. A parancsnok reformokat is szükségesnek lát, kéri a létszám növelését és a fegyverek, biztonsági eszközök modernizálását. Szívesen megszabadulnának már a 154 darabból álló, súlyos egyenruhától is. XVI. Benedek pápa 2005 májusában, megválasztása után így méltatta a Svájci Gárdát: „Egy kicsiny hadsereg, nagy ideálokkal”. A Svájci Gárda mára Róma szerves részévé vált. Ugyanakkor Róma minden svájci gárdista fontos részévé válik. A félezer éves évforduló alkalmat ad arra is, hogy a gárdisták megköszönjék Róma és a rómaiak vendégszeretetét. Az ezredes parancsnok szerint mindnyájan egy kicsit rómaiakká válnak. Hankó Ildikó