Hirdetés

Minden mai szülőnek, és annak is, aki még csak készül erre a feladatra, ajánlatos volna belepillantani Schwechtje Mihály munkáiba. Már az általa írt és rendezett Remélem, legközelebb sikerül meghalnod című film is hiánypótló őszinteséggel és természetességgel mutatta be a mai tinédzserek világának egy megdöbbentő, de nagyon is valós szeletét (online zaklatás), a Radnóti kísérleti játszóhelyén, a Tesla Laborban színre vitt Gina pedig szintén ezt a vonalat viszi, vagy még inkább erősíti tovább.

Adott egy vidéki magyar kisváros, amelynek egyetlen és állandó büszkesége a helyi pólócsapat; boldog lehet az a szülő, akinek a fia a kispadon való állandó ücsörgés helyett a medencében is lehetőséget kap. Itt él a Boros család – a kisvállalkozó apuka (László Zsolt), a tanárnő anyuka (Török-Illyés Orsolya) és egy szem fiuk, a vízilabdázó Ákos (Nagy Márk) –, a nyilvánvaló érzelmi hiányokkal együtt is nagyjából rendezett módon, az országos urambátyámvilág játékszabályait is úgy-ahogy betartva. Az „idillt” egy szombat éjjeli látogatás zavarja meg, amikor is beállít egy nyomozónő (Martin Márta), és közli, hogy Ákost és vele az egész csapatot letartóztatták, mert egy buliban bedrogoztattak (innen a cím, ami egy szintetikus kábítószer elterjedt neve), majd öntudatlan állapotában levetkőztettek és fotózni kezdtek egy kiskorú lányt. Ettől fogva nem is a jól sejthető igazság kiderítése a lényeg, hanem az a pszichológiai játszma, ahogyan az egyes szereplők kezelik az ügyet. Az előadás különösen a felnőttek felelősségére koncentrál („Ránézek és teljesen idegennek tűnik. Ijesztő, hogy fogalmam sincs, mi kavarog benne.”), nemcsak Ákos szülei­nek élethazugságait kidomborítva, hanem a hozzájuk ezer szállal kapcsolódó, régi barát és edző (Schneider Zoltán a nyolcvanas évek konzerválódott prolimacsója) ingerült hatalmaskodásának okait is. Az életszerű párbeszédek, a néhol egészen árnyalatos alakítások és egy kivételesen megrázó jelenet (az áldozat és édesanyja megjelenése Boroséknál) ellenére az embernek mégis az az érzése, mintha az előzetes színészi improvizációkra felhúzott darab túl sokat akarna egyszerre mondani: korrupció, hivatallal való visszaélés, a nők lehetőségei, az élsport árnyoldalai, a metoo határán billegő, szexista viccek vagy a pornó létjogosultsága, bűn és bűnhődés – a rengeteg felvetett probléma szükségszerűen a mélység rovására megy. Arra azonban mindenképpen jó alkalmat ad a Gina, hogy feltegyük magunknak a kérdést, ha mi ilyenek vagyunk, mégis, mit várunk, milyenek legyenek a gyerekeink?

Korábban írtuk
Hirdetés
Hirdetés