– A filharmónia 1998-ban szakadt három részre, most újból egységesítik. Miért van erre szükség?

– A lényegesebb kérdés, hogy miért volt egyáltalán szükséges széttagolni a filharmónia szervezését, ami véleményem szerint csak gyengítette a helyzetet. Nagyon sok olyan kérdés és kommunikációs zavar merült fel korábban, ami reményeink szerint néhány év alatt majd megoldódik az egységes arculat és elnevezés mellett. Az új, homogén, megerősödött cégben nagyságrendekkel nagyobbak ugyanis a lehetőségek például a presztízsnövelés vagy a kommunikáció terén. Amikor bejártam az országot és meglátogattam az egyes irodákat, azt tapasztaltam, hogy a tizenkilenc megyében tizenkilencféle módon működik a filharmónia, de nem biztos, hogy ez baj. Sőt, szeretnénk e sokszínűséget a szervezet javára fordítani, de valamilyen közös irányra, az erők egységgé kovácsolására mindenképp szükség van. Emellett fontos, hogy így sokkal könnyebben meg tudjuk szólítani a művészeket, mint korábban: azok a komolyzenészek, akik eddig csak Budapestben gondolkodtak, most más városokba vagy akár kisebb településekre is eljuthatnak.

– Miért éppen Pécset választották fő bázisnak?

– A minisztérium egyetért velem abban, hogy jelenleg a legfontosabb kulturális központ Budapest mellett Pécs. Már régóta érezni a fejlődést, 2010-ben például megválasztották Európa kulturális fővárosává, a folyamat pedig azóta sem állt meg. A filharmónia szempontjából érdemes megemlíteni a Pécsett felépült Kodály Központot, amely mások mellett Kocsis Zoltán és Ránki Dezső szerint is az ország legjobb akusztikájú koncertterme.

– Azt nyilatkozták, hogy az új rendszer egyik előnye a támogatások átláthatósága. Vagyis?

– Eddig az ország három különböző területén lévő három filharmóniacég különböző összegű támogatást kapott, ami félreértésekre adhatott okot: volt, aki úgy érezte, hogy aránytalanul keveset kapott, olyan meg persze nem, aki szerint túl sokat. Mindenesetre nem volt kiegyensúlyozott a helyzet, így viszont, hogy egy összegben érkezik a teljes pénz, egy intézménnyel történik a szerződéskötés, sokkal átláthatóbbak lesznek mind a beérkező támogatások, mind a kifizetések.

– Egyik fő céljuk az iskolás gyermekek megszólítása. Hogyan fog kinézni ez a gyakorlatban?

– Így van, az általános és középiskolásokat megszólító ifjúsági koncertsorozatunk a jövő koncertlátogatóinak „kinevelése” szempontjából is fontos, kiemelt projekt. Az iskola, amelyik bérletet vált, egy tanévben háromszor vehet részt általunk szervezett koncerteken, amire vagy az iskola épületén belül vagy egy közeli alkalmas helyen kerül sor. Jelenleg több mint kétszáz helyszínen, kilencszáz rendezvényt szervezünk mintegy kétszázötvenezer gyermek számára. Szeretnénk ezeket a fantasztikus számokat a következő években tovább növelni, és szerencsére azt tapasztaljuk, hogy mind az iskola pedagógusai, mind a diákok körében nagyon kedveltek ezek az alkalmak. A három koncert keretében egyébként igyekszünk három különböző műfajt bemutatni, így a tanulók ízelítőt kaphatnak például a szimfonikus, a népzenei, az énekegyüttesek által előadott, a kamarazenei vagy éppen a jazzkoncertek világából.

– Ön eredetileg orgonaművész, az új pozíciója mellett lesz ideje a fellépésekre is?

– Ez már az elmúlt években sem volt egyszerű, hiszen három éve vagyok a Dél-Dunántúli Filharmónia ügyvezetője. De azért igyekszem minden évben kijelölni néhány hónapot, amikor eleget tudok tenni a felkéréseknek, meghívásoknak. Természetesen ehhez folyamatos gyakorlásra van szükség: arra viszont ott vannak az esték és a hajnalok.

– Az orgonaművészi tapasztalatait egyébként tudja kamatoztatni az igazgatói feladatai során?

– Nem is annyira a zenészi, hanem sokkal inkább a művészi tapasztalatimat tudom kamatoztatni: igyekszem mindkét fél, az előadó és a befogadó igényeinek eleget tenni. Fontos, hogy a művésznek biztosítva legyen a legnagyobb nyugalom és kényelem, hogy koncentráltan, kellő figyelemmel szólaltathassák meg a hangszerüket. Ugyanígy, mint szervező a közönség oldaláról is igyekszem a megfelelő feltételeket megteremteni, hogy ne legyen más dolguk, mint hogy élvezzék az előadást. Emellett az énektanári tapasztalataimat is hasznosítom – ezen a területen szereztem ugyanis az első diplomámat –, elsősorban az ifjúsági koncertek alkalmával. Az orgona pedig ott kap szerepet a munkámban, hogy szeretnénk a filharmónián belül kiszélesíteni az orgonakoncertek kínálatát, illetve az egyházzenét még inkább bevonni a vérkeringésbe.

– Van rálátása arra, hogy Magyarországon összességében mennyire kedvező a komolyzene helyzete, akár európai viszonylatban nézve?

– Nagyon változó. A szomszédos Ausztriában általánosságban például sokkal nagyobb érdeklődést tapasztalható a komolyzene, azon belül is például a kortárs zene iránt. De hazánk sem mutat egységes képet, Budapest és az ország többi része közt jelentős eltérések vannak. A fővárosban kétmillió ember lakik, így a nagy számok alapján is teljesen más közönségréteg nyerhető meg egy-egy programmal, a kortárs zenére is mutatkozik igény, míg vidéken nehezebb elérni szűkebb rétegeket érdeklő előadásokkal az embereket. A komolyzene hallgatása, illetve a nívós koncertek látogatása persze belső igényként kell, hogy jelentkezzen mindenki számára, ugyanakkor az is fontos, hogy megengedhessék maguknak az emberek a koncertlátogatást időben – ne dolgozzanak reggeltől estig – és természetesen anyagilag is. Mindemellett azt gondolom, hogy nem lehet mindez csupán pénzkérdés, hiszen a legnívósabb programjainkra is lehet sokszor kedvezményes jegyet kapni, ha nem is feltétlenül a legjobb helyekre.

– A közeli hetekben, hónapokban milyen rendezvények várhatóak a már egyesült filmharmónia szervezésében?

– Néhány hete ért véget Mosonmagyaróváron a Flesch Károly Nemzetközi Hegedűverseny, amelyen több mint száz jelentkező vett részt, illetve két másik kiemelt rendezvényünk, a június 22. és 29. közötti Régi Zenei Napok a fertődi kastélyban, illetve Pécsett a VI. Egyházzenei Fesztivál. Ezt követi július 11. és 19. között a Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál Szombathelyen, amely egyben mesterkurzus is lesz, mások mellett Eötvös Péter karmester, zeneszerző részvételével. A rendezvény középpontjában a trombita áll majd: legnagyobb művészeink, mint Boldoczki Gábor vagy Horváth Bence, illetve a holland Jeroen Berwaerts lép majd fel, de hallhatják majd Fekete-Kovács Kornélt, a jazz-trombita legavatottabb hazai megszólaltatóját is. A házigazda a helyi Savaria Szimfonikus Zenekar lesz, amely a nyitó- és a zárókoncertet adja. Ezt követően, július 19-én pedig indul a Balatonon az OrgonaPont sorozat víziorgona-programja, amely a nyaralóknak szól: egy katamarán Balatonlellétől indulva Bogláron át Badacsonyba megy, hogy a fedélzeten utazók sétahajózásuk alatt egy újabb élménnyel lehessenek gazdagabbak: az adott közegben egyáltalán nem szokványos hangszer általi élőzene varázsával. Az utazás végül Balatonbogláron egy éjfélig tartó koncertbe torkollik, sőt, a szerencsések tanúi lehetnek annak, hogy az orgona egyéb hangszereket is randevúra hív ezen a különleges víziorgona napon.

Német Dániel