Hirdetés

Robert Eggers egyedi látásmódú alkotó, kiválóan bizonyította ezt A világítótoronnyal: a különös hangulatú, fekete-fehér, rendkívül nyomasztó mű éppen olyan volt, mintha Tarr Béla rendezett volna egy pszichothrillert. A számtalan szakmai elismerés után olyan lehetőséget kínáltak neki, amelyet nagyon keveseknek szoktak Hollywoodban: viszonylag nagy költségvetésből, hatvanmillió dollárból valósíthatta meg legújabb látomását, ráadásul kompromisszumok nélkül. És ki is használta a szabadságot: Az Északi nem csupán európai szemmel is szokatlan brutalitásával, de komótos és néha lázálomra emlékeztető elbeszélésmódjával sem kíméli a nézőt. Az olykor Hamletet idéző történet egy vikingek közt nevelkedett férfi bosszúhadjáratát meséli el, hol nyersen realista, hol szürreális, látomásos stílusban. Eggers korábbi munkáihoz hasonlóan ezúttal is részben a befogadón múlik, milyen hatást vált ki belőle a film: kellő ráhangolódással komor és hipnotikus élményt nyújthat a sötét fantasy-eposz, de a monoton cselekmény el is altathat, ha nem sikerül érzelmileg ráhangolódni.

Korábban írtuk