– Apáczai Csere János nevét választotta a kiadó húsz évvel ezelőtt. Milyen elvárásokat támaszt az ország egyik legnagyobb pedagógusának szellemisége?

– Hiszünk abban, amit képviselt, ahogy ő írja: „azok közül, akik tanulmányaikban a magyar ifjúságot elő tudják segíteni, én a legkisebb, de azok közül, akik elő akarják segíteni, a legnagyobb vagyok”. Igyekszünk olyan könyveket készíteni, amit szeretnek a gyerekek, s főképp olyat, amiből eredményesen lehet tanulni és tanítani. S persze az elfogadható ár sem elhanyagolható szempont. Az elmúlt húsz év alatt egymillió gyerek tanult meg olvasni Az én ábécém című olvasókönyvünkből, s erre nagyon büszkék vagyunk. De Apáczai nevével azt is jelezni akartuk, hogy nekünk nagyon fontosak a határon túli magyarok. Kilenc évvel ezelőtt több mint hatvanmillió forintnyi, nyolc éve pedig 98,5 millió forint értékben adományoztunk könyveket Felvidék, Kárpátalja, Erdély, és Délvidék iskoláiba. A mostani jubileumi ünnepségen pedig egy teherautónyi tankönyvet adtunk ajándékba Böjte Csaba atyának, így a dévai és az erdélyi gyermekotthonok lakóinak.

– Az adományozásban számíthatnak a kormány segítségére?

– A tankönyv-adományozásnak közös ügyünkké kellene válnia az Oktatási Minisztériummal együtt, ám az elmúlt években ezt nem sikerült megvalósítanunk. Azokat a könyveket tudjuk ajándékba adni, amit a bázisiskoláinkból, könyvtárainkból összegyűjtünk. Használt könyvek ezek, de a kinti magyaroknak úgy kellenek, mint egy falat kenyér. Sokszor azonban igen nehéz a dolgunk, Szlovákiában például nyolc kiadó közül mi nyertünk meg egy tankönyvtendert pár évvel ezelőtt, a hatóságok ennek ellenére egyszerűen kisöpörték az iskolákból az elmúlt évben magyar nyelvű tankönyveinket.

– A nehézségek ellenére azért van tapintható eredménye e missziónak?

– „Nyelvében él a nemzet” – mondta Széchenyi István, s ezt mi nagyon komolyan vesszük. Remélem, legalább annyit sikerül elérnünk, hogy nem olvadnak be a többségbe, s nem csökken a magyarság lélekszáma a határon túl.

– Hat évvel ezelőtt elnyerték az Országos Tankönyvtetszési Díjat a gyerekek és a pedagógusok szavazatai alapján. Fontosak a visszajelzések?

– Ezt a díjat Az én ábécémből, a Hétszínvarázsból, a Hétszínvirágból és a Hétszínvilágból álló olvasókönyv-sorozatért kaptuk. Van egy pályázatunk – az Így dolgoztam az Apáczai Kiadó tankönyveivel –, amelyben kifejezetten arra kérjük a pedagógusokat, hogy osszák meg velünk a javaslataikat, észrevételeiket. Tehát aktív kapcsolatot tartunk fent velük, hogy folyamatosan javíthassuk a könyveket.

– Mennyire érinti a tankönyvkiadást a demográfiai csökkenés?

– Az nagyon érezhető. Kevesebb gyerekre sajnos kevesebb tankönyvet lehet eladni, és a kiadók egymás rovására próbálnak terjeszkedni, egyre jobban kiéleződik a küzdelem. A nagyobb kiadóknak jobbak az esélyeik.

– Szép kezdeményezésük a Génius Apáczai Diploma, amelyet minden évben a legkiemelkedőbb szakmai munkát végző pedagógusoknak osztanak ki. Milyen helyzetben van ma meglátásuk szerint a pedagógustársadalom?

– Erodálódik, ezt ki kell mondani. Kutatások bizonyítják, hogy nem mindig a rátermett, tehetséges diákok lépnek erre a pályára, sőt sokan kifejezetten azért választják a tanító szakokat, mert itt könnyebb diplomát szerezni. Ez a díj csak csepp a tengerben, viszont jelzésértékű. Azt jelzi, hogy az államnak is el kellene ismernie a pedagógusokat. Ha a pedagógus nem motiválja, neveli a fiatalokat, azok könnyen elsodródhatnak a világban. Ám ha a jó pedagógusnak van ereje, áldozatkészsége a munkájához, csodákat tehet. Nem véletlen, hogy Japánban az első osztályosokat tanító pedagógus kétszeres fizetést kap, hiszen az ő feladata a későbbi tanulmányokat alapvetően befolyásoló készségek megtanítása. És persze az sem mindegy, milyen könyvből kap kedvet a gyermek a tanuláshoz. Azon vagyunk, hogy a mi háromszoros Magyar Termék nagydíjas tankönyveink a legalkalmasabbak legyenek erre.

Szentei Anna


ESZTERGÁLYOS JENŐ

tanító, kiadóigazgató

1957-ben tanítói oklevelet szerzett a kőszegi tanítóképzőben.

Tanítóként, majd iskolaigazgatóként dolgozott, később a pécsi tanárképző főiskolán rajz- és pedagógia szakon végzett.

1975-től szakfelügyelőként és rajztanárként dolgozott tovább.

1982-ben a Szegedi Tudományegyetemen pedagógia szakos diplomát szerzett.

1990-ben alapította meg az Apáczai Kiadót, amely a legnagyobb magán-tankönyvkiadó volt a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációjáig.