Budapestre érkezik a világ legismertebb zeneszerzője, a többszörös Oscar-, Grammy- és Golden Globe-díjas Hans Zimmer
Kötöttségek nélkül
Nehéz lenne felsorolni, hogy az előadók milyen előre látható, illetve véletlen okoknak köszönhetik hírességüket. Hans Zimmer életében alighanem állandó érdeklődése és kísérletezése játszotta a főszerepet és emelte őt a legkeresettebbek közé. 2025. november 12-én az MVM Dome színpadán sajátos zenei világából tart bemutatót.
Az 1957-ben Frankfurtban született Hans Zimmer nyughatatlan természete már gyermekkorában megmutatkozott, öntörvényűsége nem tűrte a kötöttségeket. Elmondása szerint zongoraórákat is csupán két hétig vett, a kottaolvasást máig nem tanulta meg, inkább otthon próbálgatott a billentyűkkel valami neki tetsző megszólalást alkotni. Tette ezt oly sikeresen, hogy akkor már londoni lakosként az új hullámos The Buggles együttes maga mellé vette egyetlen, 1979-es sikerdalába: Video Killed the Radio Star (A videó megölte a rádiós hírességet). A hozzá készült klipen főleg a későbbi Yes-basszusos Trevor Horn és az orgonista Geoff Downes látható, míg ő csupán néhány pillanatra. Bár szintetizátorával még beszállt a punk stílusú Damned nevű társulat The History Of The World, Part 1 című szerzeményébe, ettől kezdve már valóban saját útját járta.
Meghatározó élményt jelentett számára a hatéves korában moziban látott Volt egyszer egy vadnyugat című film zenéje, példaképe pedig a zeneszerző, Ennio Morricone lett. Személyes találkozásuk igen sokáig váratott magára, de végül csak megtörtént a bonni Beethoven-házban: „Annak ellenére, hogy teljesen más korosztályhoz tartoztunk, szerzeményeink hangzásvilágában sok volt a közös. Számára is meghatározó a stúdió, amelyben dolgozik, a vele zenélők kisugárzása, valamint az a szemlélet, hogy dallam nélkül nem létezhet a zene. Morricone művészete rendkívül személyes, mindenki úgy érezheti, hogy egyedül hozzá szól, ezért úgy kell bármi újat, eltérőt létrehoznia, hogy a hallgató ne vegye észre, különben becsapottnak érezhetné magát” – emlékezett vissza példaképére.
Zimmer Morriconéhoz hasonlóan pontosan az említett tulajdonságokkal igyekezett bővíteni saját értéktárát is. Alapos megfontoltságát jelzi a szóbeszéd, amely szerint egyik készülő művéhez órákig tartó egyezkedés után is csupán egyetlen zenei hangban sikerült megállapodnia vitapartnerével. Ezt később így pontosította: „Volt az kettő is!”
Sokoldalúságát bizonyítja, hogy több mint százötven filmhez írt zenét, közülük az áttörést az Esőember (Rainman) hozta meg. Minden művének megvan a saját története, például Az oroszlánkirály (The Lion King) dallamát az akkor hatéves lányának írta. 2000-ben lépett fel először, ráadásul szimfonikus nagyzenekarral, kórussal, de maga is beült a zongora mögé, kezébe vette a gitárt és a bendzsót. Kétórás koncertjeinek sejtelmesen sötét színpadképét nem villódzó, hanem a dalok hangulatához illő fények világítják meg, miközben a háttérben mindig az éppen szólót játszó, felnagyított muzsikust látjuk, vagy jellemző részleteket abból a filmből, amelynek zenéjét játsszák.
Záródarabként legtöbbször az Eredet (Inception) című film csupán Zimmer zongorajátékával nulláról erősödő betétdala, a Time hangzik el. Cselló, hegedű, gitár és a nagyzenekar beszállása után ismét magára marad a zongora, hogy egyre csendesülve fejezze be a koncertet.
