– Végtelen Ázsia!, mit takar ez a cím?

– Az emberiség zenei világörökségének egyik legeltemetettebb részét, az ősi eurázsiai lovas népek fergeteges, ritmikus, mámorító zenei világát. Több évtizednyi kutatómunka során hihetetlennek látszó zenei kapcsolatokat találtam a magyarság és az ősi Eurázsia népzenéje között, ezek alapján állt össze az új műsor.

– Mik ezek a kapcsolatok?

– Kínai, moldvai, indiai, dunántúli népdalokban egy közös zenei logikát fedeztem fel, ami a zenei anyanyelvem, és ebből fakadnak a saját szerzeményeim is. Így tud megújulni a népzene, így lehet ma is ütőképes. Azok a népzenészek, akik hallották, azt mondták róla: tiszta Ázsia. Mert ugyanaz a logikája, miközben nagyon kiérlelt, jellegzetes zene.

– Mi mennyire tartozunk még Ázsiához?

– Ha a magyar népzene egy ezeremeletes ház, akkor az ezrediken már több a nyugati elem. A magyarságra rátelepedett a fogyasztói társadalom, és eltemeti bennünk az élni vágyó embert. Hiába törekszünk arra, hogy visszanyerjük a tisztánlátásunkat, gondolatvilágunkat, amíg természetes, őseredeti érzésvilágunkat nem állítjuk vissza, nem sokat ér. Egy gondolat a számítógépen csak az érző lények számára jelenthet valamit.

– Milyen ez az érzésvilág?

– Lényege az őserő, az egyetemes emberi értékek, az emberré válás érzése. Legfőbb jellemzője a természettel való egybeforrottság. Ha visszanyernénk, az lenne az újjászületés felé vezető út. Ebből az egybeforrottságból, mivel a fizikai, a lelki és a szellemi törvényeket is tartalmazza, megelevenedik a zene kozmikus ereje, amelyben az érzések a legmagasabb kiteljesedés felé törekednek. S amikor erre a legmagasabb érzés felé repülő kozmikus erőre kapcsolódik rá a természettel egybeforrott érzésvilágunk, akkor jut a legközelebb a Mindenséghez. Ezt az emberré válás korából fakadó, közös értéket a magyarság őrizte meg a legteljesebben, nyelvében, zenei gondolat- és érzésvilágában, kultúrájában.

– Miből következtet erre?

– A zene jellegéből, ami a lovas népek elementáris életerejéből született. Mintha másvilági zene volna. Sokan látták ugyanígy, például Berzsenyi Dániel A táncok című versében azt írta, hogy más népekkel szemben, akik követik a szabályokat tánc közben, a magyarokat elönti az érzés, és olyan táncot járnak, hogy „titkos törvényeit mesterség nem szedi rendbe, csak maga szab törvényt, és lelkesedése határt”. Ez a természetes érzésvilág révén lehetséges, amely kiszámíthatatlan, de belső logikája átérezhetőbb az ember számára, mert minden pillanatban valami fontos történik. Bartók szerint az igazi népzene megtisztult tudatállapotban születik, amit természeti erő hajt, minden befolyástól mentesen. Grandpierre K. Endre pedig úgy határozta meg a mágikus érzést, hogy az öntörvényű és elemi erejű. Ez tehát egy mágikus kultúra.

– A VCSSZ korábbi és új lemeze is koncertanyag, miért olyan fontos az élő felvétel?

– Mert egy koncert légköre megfogalmazhatatlan titkot őriz magában, összehangolódunk, és ettől megsokszorozódik a zenei fogékonyságunk, kinyílik a közös tudatmező. Ebből a teljesebb egészből születik meg az érték, ha szétszabdaljuk, elvész. Csak élőben működik. Olyan ez, mint egy kozmikus távcső, mintha a közönség és a zenészek lelkének fénye nemcsak összeadódna, hanem meghatványozódna. A közönség és a zenészek a zene, vagyis a természet által egy hullámhosszra kerülnek. Akkor az ember eleven testében röpül a kozmosz közepébe.

– Mi a vágtázás jelentősége?

– Az emberben működik egy olyan elemi erő, ami az élet teljességét szeretné megélni. Amikor felpattanunk egy lóra, vagy egy érzés ragad el olyan elemi erővel, ahogy a ló tudja a vele egybeforrt lovasát, abban a mámorító vágtázásban felsejlik az élet igazi arca, az elragadó, végtelen szabadság, a felszabadító kozmikus érzésvilág.