Fotó: Demokrata/Vogt Gergely
Hirdetés

Az április 15-től június 24-ig tartó időszak biztosan bevonul majd a hazai színháztörténet aranykönyvébe, hiszen ilyen volumenű színházi eseményre hazánkban még nem volt példa: a világ minden tájáról, ötvennyolc országból négyszáz társulat hétezer-ötszáz résztvevővel, hétszázötven produkcióval érkezik, hogy a magyar színpadokon mutassa meg a művészetét. A színházi olimpiához több mint húsz fesztivál csatlakozott, többek közt a VéNégy Fesztivál, a Győri Nemzeti Színház Duna Fesztiválja vagy a IX. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (Mitem), amely az olimpia központi eseménye.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója, a fesztivál művészeti vezetője az esemény kapcsán úgy fogalmazott: azokat a hidakat, amelyeket a politika lerombol, közös szenvedélyünk, a színház révén kötelességünk a lelkekben újraépíteni. Megjegyezte, a színházi olimpia nem a Nemzeti Színház nagy rendezvénye, hanem az egész magyar színjátszás ünnepe. Óvatosan hozzátehetjük: a szekértáborokra szakadt hazai kulturális életben e programsorozat rendkívüli lehetőséget nyújt arra, hogy a színházi élet szereplői kimerészkedjenek sáncaik mögül, és akár újragondolják a közönséghez, a művészethez való viszonyukat, és hogy mit is jelent számukra a színház valójában.

Hidakat építeni

A 10. Nemzetközi Színházi Olimpia megrendezésének lehetősége hosszú évekkel ezelőtt körvonalazódott, valamikor 2019 környékén, amikor a Nemzeti Színház meghívást kapott a Szentpétervár és a japán Toga által rendezett színházi olimpiára. Ott nagy sikerrel mutatta be a Rocco és fivérei című előadását, 2019 őszén pedig Magyarország hivatalosan jelezte a szervezőbizottságnak, hogy jelentkezik a 10. Nemzetközi Színházi Olimpia megrendezésére.

– A kandidálást követően egy éven át tartó kemény háttérmunka és lobbitevékenység következett, a magyar kormány a kezdeményezés mellé állt, így végül 2020-ban eldőlt, hazánké a jubileumi olimpia rendezésének joga – mondja Vidnyánszky Attila. Az első pillanattól igyekeztek tágítani a határokat, bekapcsolni a cirkusz-, a tánc- és a bábművészetet, megszólítva az egész magyar színházi szcénát, ugyanakkor különösen figyelnek a jövő közönségére, hiszen az ifjúsági és gyermekszínházi előadások sora igyekszik megszólítani a fiatalokat. És hogy a rendezvény hidakat próbál építeni, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Kassán elindul a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) kihelyezett tagozata.

Korábban írtuk

– A szakma számára óriási lehetőség a színházi olimpia a kapcsolatteremtésre és arra, hogy ebben a borzasztó zűrzavaros világban igeneljük az életet. A normális életet, amelyben készek vagyunk a párbeszédre, és kíváncsiak vagyunk egymásra. Ez egy szabad közeg, ahol megpróbálhatjuk egy kicsit megérteni és jobban elfogadni egymást – teszi hozzá a Nemzeti Színház főigazgatója.

Kötélen a Duna felett

A rendezvény tehát tágan értelmezi a színház fogalmát: teret ad a társművészeteknek, a cirkusz-, a báb-, a tánc- és a zeneművészetnek is. És mivel a színpadi műfajokban a látvány fontos szerepet játszik, nem beszélve a szimbolikus gesztusokról, a cirkuszművészet egyik sztárját választották, hogy a színházi olimpia üzenetét tolmácsolja a közönségnek.

– Két pont között átvinni, átmenteni a kulturális értékeinket: ezt jelképezi az Átmentem nevet viselő produkció, amit ifj. Simet László jóvoltából csodálhatunk majd meg a színházi olimpia nyitónapján. A Duna felett 30 méter magasan 300 méter hosszú drótkötél ível át, amely összeköti Pestet és Budát, ezen sétál majd át a kötéltáncos, jelképezve azt, hogy a színházi olimpia hidat ver az oldalak között – magyarázza Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója. A produkciót április 15-én, a Belgrád rakpart 18. és a vele ellentétes budai alsó rakpart közötti Duna-szakaszon, az Erzsébet és a Szabadság híd között a rakpartról és e két hídról kísérheti figyelemmel a közönség. Az artistaművésznek nem ez az első, világot elkápráztató teljesítménye, a londoni olimpia záróünnepségén, a Wembley Stadion felett is ő sétált át a kifeszített drótkötélen.

A színházi világnapon, március 27-én sor került egy ugyancsak szimbolikus gesztusra: a színházi olimpia alapítója, a görög rendező, Theodorosz Terzopulosz egy tradicionális színházi tragédiamaszkkal ajándékozta a meg a Nemzeti Színházat. Az ünnepélyes átadást a görög Epidaurosz ókori amfiteátrumban tartották, a maszkot Sipos Ilka és Juhász Péter, a fiatal színészgeneráció képviselői vették át, akik a mesterrel a Nemzeti Színház Bakkhánsnők-rendezésében is együtt dolgoztak. Az átadást követően a maszk európai utazásra indul, majd az április 15-i nyitóeseményre érkezik Budapestre, ahol a Duna fölött is átkel majd ifj. Simet László jóvoltából.

A minőség az egyetlen szempont

A színes és tényleg pazar programkínálatban különleges előadások szerepelnek: a japán Szuzuki Tadasi rendező A trójai nők és az Elektra című előadásaival, az Attiszi Színház Theodorosz Terzopulosz rendezésével, Ibsen Nórájával, Avtandil Varszimasvili, a grúz színházi élet meghatározó rendezője két nagy Shakespeare-darabbal, a III. Richárddal és az Othellóval érkezik, de láthatóak lesznek dél-afrikai, kínai és mexikói társulatok fellépései is. A színházi olimpia passió-előadásokkal is várja a közönséget: a Nemzeti Színház Csíksomlyói Passiója a budapesti Szent István téren, a Szlovák Állami Népi Együttes Passiója Győrben mutatkozik be, míg a hagyományosan pünkösdkor tartott Magyarpolányi Passió a magyarpolányi Kálváriadombon, a falu lakosai előadásában lesz látható. A világirodalom színe-java megjelenik, a Faust, a Háború és béke, a Machbeth, az Állatfarm, a Jézus Krisztus Szupersztár is színpadra kerül, sőt, tartanak klasszikus balettgálát is.

A színházi olimpiát az Oscar-díjas Juliette Binoche francia színésznő is megtiszteli jelenlétével: a Fény-Anyag című előadáson lesz látható a Nemzeti Színházban június 7-én, az Angyal válaszol című könyv felolvasó-performanszán; Wajdi Mouawad színész-rendező mellett a Nemzeti Színház színésznője, Szűcs Nelli is fellép.

Április 15-én, a színházi olimpia nyitónapján városszerte programok kavalkádjával várják az érdeklődőket, majd minden út a Nemzeti felé visz: utcaszínházi performansszal többek közt a német Stelzen-Art extravagáns gólyalábasai békebeli léghajókon, a lengyel Teatr Gry i Ludzie nosztalgikus guruló járgányokon, a francia Cie Systéme Paprika a Kraken Orchestra formációval és kerekeken guruló hajócsodával, a Flying Buttresses apró művészei hatalmas túrazsákokkal gyalog érkeznek meg a 10. Nemzetközi Színházi Olimpia ünnepélyes megnyitójára. Az utcaszínházi felvonuláshoz nyolc magyar társulat is csatlakozik: a Langaléta Garabonciások, a Bab társulat, a Bóbita Bábszínház, a Csodamalom, a Kövér Béla Bábszínház, a Mikropódium Családi Bábszínház és az Agostones utcazenészei. A nyitónap fő attrakciója a Karzat Színház társulatának munkáját dicséri: Pál Kálmán igazgató és munkatársai egy 25 méter hosszú, több mint 5 méter magas árbóccal felszerelt bárka építésén dolgoznak, amely az olimpia és a kultúra Noé bárkájaként nemcsak az értékmentést, hanem a művészet közösségépítő, teremtő erejét is jelképezi.

Olimpia és színház

Huszonöt évvel ezelőtt Theodorosz Terzopulosz az olimpiai eszmét egyesítette a színházzal, olyan eseményt hívva életre, amelynek alkalmával a világ legjobb, legnevesebb színházi alkotói, társulatai találkozhatnak és mutathatják be előadásaikat. A Nemzetközi Színházi Olimpia alapítói Terzopulosz mellett az amerikai Robert Wilson, az angol Tony Harrison, a spanyol Núria Espert és a japán Szuzuki Tadasi voltak, valamint az azóta elhunyt orosz Jurij Ljubimov, a német Heiner Müller és a brazil Antunes Filho. Az első olimpiára 1995-ben kerül sor Delphoiban, azóta otthont adott az eseménynek többek között Moszkva, Isztambul, Szöul, Wrocław vagy Delhi is.