Hirdetés

A húszas éveiben járó Scott megrekedt a fejlődésben, és komoly személyiségzavarral küzd, mióta elvesztette édesapját. Minden napja egyforma: a haverjaival lóg, füvezik és arról ábrándozik, hogy egyszer majd tetováló­művész lesz annak ellenére, hogy semmi kézügyessége. Amikor anyukája randevúzni kezd egy tűzoltóval, hirtelen felfordul az élete, és muszáj kilépnie a komfortzónájából. Judd Apatow filmjeinek (Felkoppintva, Ki nevet a végén?) a papírforma szerint nem kéne működniük, hiszen tele vannak az amerikai vígjátékokra jellemző alpári viccekkel, az alkotótól ráadásul sem a hollywoodi szentimentalizmus, sem a feleslegesen elnyújtott játékidő nem áll távol. Az otromba poénok azonban szerencsére intelligensen megírt párbeszédekkel és hiteles karakterekkel vegyülnek, a látszólag céltalanul és lassan hömpölygő cselekmény pedig lehetőséget kínál arra, hogy a rendező részletgazdagon ábrázolja az aktuálisan tárgyalt közeget, és a jelentéktelenebb mellékszereplők is életre keljenek. Ez a különleges recept ezúttal is ritka jól működik: ahogyan a nyolcvanas évek klasszikus amerikai vígjátékai tökéletesen megfogalmazták a saját koruk életérzését, úgy a Staten Island királya is beszédes képet fest az utókornak a jelen fiatalságáról.

Korábban írtuk