Fergeteges

Az új Madonna CD+DVD filmkorongját nézve egyetlen szó juthat eszünkbe – fergeteges. A látványos fényjátékok ma már csaknem minden nagyágyúnak számító előadó koncertjein ámulatba ejtők, ám a nagyszámú szereplő egyetlen pillanatra sem lanyhuló mozgása, tánca ezen túlmutat. Szintén egyedi megoldás, hogy nem a főhős mellett álló, két-három háttérénekes egyenlépéseire – itt ilyenek nincsenek –, hanem filmszerűen pergő tömegjelenetekre épít. Az örökifjúnak tűnő énekesnő sem kivétel, tökéletesen bírja a több mint két órát, miközben gitározik, játékosan ugrókötelezik, erotikusan vonaglik. A jól ismert sikerszámok egy részét (Like A Prayer), gépiesítették, míg a Like A Virgin-t kíséret nélkül csupán a közönséggel énekli. A Don’t Cry For Me Argentina természetesen igen lázba hozza a Buenos Aires-i aréna közönségét. A DVD-hez tartozik még egy félórás, a táncosok kiválasztását, öltözői és turnéjeleneteit bemutató film, ami méltó kiegészítése a színpadon látottaknak.

Szakács Gábor

Madonna: Sticky & Sweet Tour – Warner, 2010

Majdnem

Nem kis idő telt el a legutóbbi MA lemez óta, de ez a 2010-es év annyi mindent tartogat magában, így többek között a Massive Attack ötödik stúdióalbumát is. Sokan várták izgalommal, de akiben volt kétely, valószínűleg jogosan érzett így, ezt a Heligoland is igazolja. No, nem mintha nem lenne csúcsszuper a zene ismét, de be kell látni, nem üt most akkorát. Nagyon hangulatos alapok a minimumon (profizmus tekintetében a maximumon), sajátos énekdallamok jól eltalálva, és még sincs meg az a várt függőség, amit régebbi lemezeikkel elértek. Meghallgatjuk, klassz, még el is varázsol, és majd ha egyszer eszünkbe jut ez a hangulat, berakjuk a lejátszóba megint. Ennyi idő után azonban azt várná az ember, hogy elrugaszkodjanak kicsit, mutassanak újdonságot, frissességet. Ehelyett megmaradtak az alapoknál, ami zseniális egyébként. De lehetne még zseniálisabb.

Marosvölgyi Luca

Massive Attack: Heligoland – EMI, 2010

Hattyúdal

Egyszer minden véget ér. Ezt gondolta a német Scorpions együttes is, amikor új albuma megjelenésével egyidejűleg bejelentette, hogy 2012-ig tartó koncertkörútja után leteszi a lantot. Búcsúzóul pályafutása legsikeresebb dalai nyomán készítette el új, Sting In The Tail című lemezét. A csapat nem kísérletezett semmivel, a jól bevált úton halad, ami egyaránt jelent húzós rockütemeket és himnikus balladákat. Bár híveik mindkét változatot kedvelik, a Scorpions egyediségét ez utóbbiak adják, ahogyan most is a Lorelei, The Good Die Young, Sly és The Best Is Yet To Come esetében. A negyven éve viselt névvel az első nem angolszász társulat volt, amelyik be tudott törni a britek/amerikaiak uralta rock világába, ahol népszerűségét azóta is meg tudta őrizni. Ha valakinek nincsenek meg sorlemezeik, ezzel a hattyúdallal is teljes képet kap.

Szakács Gábor

Scorpions: Sting In The Tail – Sony Music, 2010