Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
A felújított kisszebeni főoltár a Magyar Nemzeti Galériában (MNG) a bemutató napján
Hirdetés

A virágzó és gazdag középkori Magyarország egyik legnagyobb és legpazarabb díszítésű szárnyas oltára a felvidéki Kisszeben község temploma számára készült 1496-ban – a datálás a szárnyas oltár úgynevezett hétköznapi oldalának képsorát díszítő kereten ma is látható. A Sáros megyei Kisszeben Keresztelő Szent János plébániatemplomának főoltárát két díszes mellékoltárral egyetemben az XIX. század végén, a millenniumi ünnepségekkor szállították a fővárosba. Először az Iparművészeti Múzeumba került, majd a Szépművészeti Múzeumba, itt érte a II. világháború: a műtárgyat szétbontott állapotban a bombázások elől 1944-ben a múzeum pincéjébe menekítették.

A sérült táblaképek restaurálása 1954-ben kezdődött el, közben az oltár szétszedett darabjai 1973-ban a Régi Magyar Gyűjtemény költözésével az MNG raktáraiba kerültek, helyreállításuk pedig a ’80-as évek végén kezdődött. A teljes főoltár restaurálását 2013-ban indítványozta a Szépművészeti Múzeum és az MNG újraegyesülése után Dabronaki Béla restaurátor, aki a projekt egészét irányította: a restaurálás idén nyáron fejeződött be. 

Egy csúcskorszak remeke

– 2013-ban sokan felvetették, hogy a múzeumegyesítés megakasztja majd a restaurálás folyamatát. Én éppen fordítva gondoltam: az újraegyesülés meghozza a sok évtizedes munka lezárását és végre elérkezhetünk a várva várt pillanathoz, hogy végre régi fényében ragyogjon a főoltár, ami az egyik csúcskorszakát idézi Magyarországnak, Hunyadi Mátyás uralkodásának utolsó éveit, majd az azt követő Jagelló-kort – szögezte le Baán László a Szépművészeti Múzeum főigazgatója a szárnyas oltár sajtóbemutatóján.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Baán László

– Kisszeben városa a Budát Krakkóval összekötő kereskedelmi úton feküdt, 1406-ban Luxemburgi Zsigmond emelte szabad királyi várossá, majd pár évtizeddel később a közeli Bártfával, Kassával, Eperjessel és Lőcsével együtt tagja lett a legjelentősebb városokat tömörítő Pentapolisnak. 1461-ben hatalmas tűzvész pusztított a városban, amelyben megsérült a főtéren álló Keresztelő Szent János tiszteletére emelt templom. Mátyás király az éves adó elengedésével segítette a város és a plébániatemplom újjáépítését, ekkor készültek el a templom késő gótikus szárnyas oltárai, köztük a legjelentősebb a több mint hat méter széles főoltár is – mondja Poszler Györgyi művészettörténész, az MNG Késő gótikus szárnyas oltárok című állandó kiállítás kurátora.

Korábban írtuk

Aranyos szőlőfürtök, faragott virágok

Dabronaki Béla, a főoltár restaurátora kiemelte, bár a műtárgy rengeteg eleme elpusztult, számos darabja ép állapotban maradt fenn, ezért a munkálatok során úgy döntöttek, a kiegészítések az eredeti részekhez hasonló aranyozást kapnak: erre ugyanis a műtárgy esztétikai egysége miatt is nagy szükség volt. A hitelességet szem előtt tartva a kiegészítéseket közelről látható módon, finoman jelezték. 

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Dabronaki Béla restaurátor

A hatalmas, impozáns kivitelű szárnyas oltár – amelynek megalkotása a szakértők szerint hosszú éveket vett igénybe – elkészültekor még nagyobb méretű volt, eredeti magassága tizenegy méter is lehetett, vagyis egykor több emelet magas, pazar fafaragásokkal díszes oromzat ékesítette – ennek nagyobb része sajnos nem maradt fenn, ám ami ma látható, az is páratlan szépséget idéz: a gótikus fiatornyokkal, aranyos lombdíszekkel ékes oromzat legtetején a Fájdalmas Krisztus szobra áll, jobbra tőle Szent Márton. A bal oldali szobor helyén hiátus van, az egykor ott álló alak ugyanis elveszett. A díszes oromzat két főalakja Szűz Mária és Szent Erzsébet a Vizitáció jelenetből. 

Az arannyal gazdagon díszített oltárszekrényben balról Keresztelő Szent János, középen Szűz Mária, jobbról pedig Szent Péter áll, Mária feje felett felhőkön lebegő angyalok tartják a koronát. A középső oltárszekrény körül kialakított fülkékbe Szent Borbála, Szent Margit, Szent Katalin és Szent Dorottya, a korban közkedvelt és tisztelt vértanú szüzek szobrai kerültek. 

A különlegesen díszes a finom faragású, szőlőfürtökkel, virágokkal, ágakkal díszített predella, vagyis az oltárt tartó építészeti elem, amelyen címerpajzsokat is ábrázolt az egykori mester. E címerek arról tanúskodnak, az oltár építése Mátyás idején kezdődhetett és a Jagelló korra fejeződött be. 

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
A felújított kisszebeni főoltár a Magyar Nemzeti Galériában (MNG) a bemutató napján

Egyedülálló ikonográfia

A főoltár ünnepi nézete – a keresztény ünnepkör jeles napjain kihajtották a táblaképekkel gazdagon díszített szárnyakat – Keresztelő Szent János legendájának nyolc epizódját ábrázolja, míg a hétköznapi, zárt állapota a Credo, azaz a Hiszekegy szövegét hűen követő, tizenhat táblaképből álló illusztrációt jelenít meg, amely a hívek számára pontosan követte az Apostoli hitvallás szövegét. Ez az ikonográfiai program meglehetősen szokatlan: bár a Credo más műfajokban való megjelenítése ismert, szárnyas oltárokon való ábrázolásáról a kisszebeni főoltáron kívül nem tudni.