Hirdetés

Marilyn Monroe kétségkívül minden idők egyik legnagyobb filmcsillaga, akit Hollywood az égig emelt, majd testileg és lelkileg is kizsigerelt. A Netflix róla szóló nagyszabású filmje igencsak megosztotta a rajongókat, hiszen brutális portrét fest a súlyos gyermekkori traumákat hordozó, majd szexuálisan és fizikailag megalázott, végül pedig a gyógyszerek és az alkohol rabjává váló színésznőről. Andrew Dominik (Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford) rendezése azonban vállaltan nem életrajzi film, hanem Joyce Carol Oates azonos című regényének adaptációja, így rendkívül szabadon és öntörvényűen bánik a tényekkel, miközben bemutatja az ötvenes évek tengerentúli stúdiórendszerének kegyetlenségét, áthallásosan a jelenkorra is reflektálva. És mindezt rendkívül hatásosan és lélekgyilkosan teszi, olykor szemet gyönyörködtető, máskor lázálomszerű felvételekkel tálalva, valamint olyan nyerseséggel, hogy Amerikában az alkotás a legmagasabb korhatár-besorolást kapta. A díjszezonban szinte biztosan találkozunk vele, Ana de Armas átlényegült játéka Oscart érdemel, de a legapróbb mellékszerepekben is lenyűgöző alakításokat láthatunk.

Korábban írtuk