Hirdetés

Legkarakteresebb muzsikusaink egyike már évek óta készíti lemezeit a Kárpát-medence zenei örökségét éltető intézmény körében. Teszi ezt annál is inkább, mert két olyan formációt is működtet, amelyek hamisítatlan magyar zenét játszanak. Ismert kvartettje a jazz műfajban képviseli az önálló magyar utat, és van egy kifejezetten magyar népzenét játszó „vonós” négyese is. Legutóbb egyszerre jelentette meg a – jobb híján – etnojazznek nevezhető Árnyékban című albumát és a népzenei ihletésű Ongakut. Az ismert szaxofonos ugyan itt sem ragad hegedűt, de hitelesen tölti be a „prímás” szerepét. Az egyes számok karakterének megfelelően felvonultatja egész fúvósarzenálját: a furulya, a balkáni kaval, az általa kifejlesztett fuhun, a basszusklarinét és a szopránszaxofon is sorra kerül, és még énekével is színesíti az előadást. Társai szintén a magyar népzene elkötelezett előadói: Csóri Sándor „Sündi” brácsa- és tamburajátéka, Zimber Ferenc lebilincselő cimbalomszólói, Bognár András vonós nagybőgője és a gyimesi kesergőt éneklő Lőrincz Hortenzia közreműködése igazi táncházi hangulatot teremt.

Dresch Mihálynak a borítón olvasható pár soros jegyzetéből megtudhatjuk, hogy a lemez címét is adó szerzemény, az Ongaku japánul zenét jelent, a hasonló írásjel a kínaiban pedig az orvosságot jelöli. A művészek tehát lélekgyógyító muzsikának szánják a kilenc dalt, amelyek részben hagyományos erdélyi dallamok Dresch Mihály értelmezésében, valamint olyan saját szerzemények, amelyek ugyancsak a sokat emlegetett „tiszta forrásból” merítenek.

Korábban írtuk