Hirdetés

A 2006-ban, Lech Kaczyński lengyel és Sólyom László magyar államfő által aláírt győri nyilatkozat óta március 23-án ünnepeljük a lengyel–magyar barátság napját. Az idei alkalomra időzítve, és egyben annak tiszteletére jelent meg Mitrovics Miklós történész rendkívül olvasmányos kötete. Összeállításakor a szerző nemcsak a korabeli dokumentumokban, újságcikkekben, szamizdat kiadványokban búvárkodva gyűjtött anyagot, de személyes beszélgetéseken, interjúkon keresztül is igyekezett minél alaposabb képet rajzolni egy nagyon érdekes korszakról. A műben az 1970-es évek közepétől vizsgálja azokat a kapcsolatokat, amelyek a rendszer­kritikus lengyel és magyar ellenzék között szövődtek, nem kis mértékben az 1956-ban megerősödött és felfrissített szimpátiára alapozva. Jól tudjuk, a hetvenes évek Lengyelországában az értelmiség kezdte a pártállami rendszer elleni harcot, ehhez csatlakozott rövid időn belül a munkásosztály – kettejük szövetsége alkotta később a Szolidaritás fundamentumát. Ahogyan Mitrovits mostani írása is érzékelteti, a lengyel ellenállás óriási hatást gyakorolt a még csak éppenhogy kibontakozó magyarországi rendszerkritikus mozgalmakra, a szamizdatszerkesztés és -terjesztés, a „repülő”, azaz illegális egyetemek megszervezésének, működtetésének mikéntjéről a magyar értelmiség jellemzően Lengyelországban járva szerzett tapasztalatokat. Mitrovits Miklós arról is megemlékezik, hogy később, a hadiállapot kihirdetése után a magyar ellenzék hogyan igyekezett tevékenyen is segíteni a lengyel mozgalmakat, mindenekelőtt a Szolidaritást. Ez a cselekvő, nem csupán elméleti jellegű kapcsolat egészen a rendszerváltásig tartott, amikor is a felek a leköszönő kommunista rezsimekkel való tárgyalásaik legfontosabb tanulságait is megosztották egymással.

Bár a magyar közvélemény máig úgy tudja, a hetvenes–nyolcvanas években kiépült lengyel–magyar kapcsolatokban hazai részről az úgynevezett demokratikus ellenzék, azaz a későbbi SZDSZ tagjai vittek szerepet, ez tévedés. Rendszeresen Lengyelországba utazott a Bibó-kollégium csapata, vagyis a későbbi Fidesz magva is, sőt, úgy tudni, a csoport a lengyel történész, Wacław Felczak professzor tanácsára alakult párttá. És míg a demokratikus ellenzék a Szolidaritás liberális szárnyához került közel, a Bibó-kollégium tagjai a szervezet radikális vonalával álltak kapcsolatban. Azok a körök pedig, amelynek tagjai később az MDF törzsét alkották, lengyel egyházi személyekkel és szerveződésekkel keresték az együttműködést.