Lírai

Michelle-nek látszólag idillikusan telnek a nyugdíjasévei egy apró burgundi faluban, ahol legjobb barátnőjének szomszédságában lakik. Párizsban élő lányától azonban régóta elhidegült, fáj neki, hogy ritkán láthatja az unokáját, amikor viszont mégis meglátogatják, egy baleset lavinaként indítja el a sorscsapások sorozatát. Bár a 8 nőt és a Swimming Poolt jegyző François Ozon még csak ötvenhét éves, a Ha megérkezik az ősz olyan benyomást kelt, mint Pedro Almodóvar legutóbbi drámája, A szomszéd szoba, amellyel az alkotó ha nem is búcsút intett, de mindenképpen összegezte addigi pályáját. Ehhez hasonlóan ezúttal nyoma sincs a francia rendezőre jellemző szatirikus humornak vagy mindent átható szexualitásnak, ehelyett egy idős nő karakterén keresztül beszél az elmúlásról, a múltban elkövetett és olykor helyrehozhatatlan bűnökről, az azokkal való szembenézésről és az emberi kapcsolatok fontosságáról. Mindezt kifejezetten líraian, mégis túlzó gesztusok nélkül, visszafogott melankóliával és meglepő fordulatokkal teszi, kiváló színészek segítségével – élen a főszereplőnőt alakító Héléne Vincent Cézár-díjra jelölt játékával. Csupán a katarzis hiányzik ahhoz, hogy zseniális filmről beszélhessünk, de ennek ellenére is kiváló.