– Mi a Nemzeti Színház feladata?

– Magas minőséget kell képviselnie, amire az egész nemzet büszke lehet. Olyan szellemi kisugárzással kell rendelkeznie, ami az integrációt, a közelítést, a párbeszédet, a természetszerű sokféleséget segíti. Vagyis a Nemzeti Színház egy olyan hely – nagyon remélem –, ami példát tud mutatni ebben a zűrzavaros szellemi közegben, ahol élünk, kommunikációt és minőséget jelent, kiemelt lehetőséget, ami más színháznak nem áll rendelkezésére.

– A Nemzeti zivataros múltját az elmúlt évek jellegtelensége tetőzte, pedig az ország első színháza kellene legyen.

– Ez mit jelent?

– Azt, amilyen szerepet Hevesi Sándor és Németh Antal direktóriuma alatt be tudott tölteni. Egy változatos, dinamikus, nagy volumenű színházat, amire hatalmas igény van.

– Remek lenne, ha olyan színházat tudnánk csinálni, amilyet Németh Antal vitt a harmincas években, hisz akkor a Nemzeti minőségében volt különleges. Sokféle gondolkodásról beszélhetünk, de mindegyik attól vonzó, ha magas nívót képvisel. Vállalom, hogy az ízlésem határozza majd meg a minőséget, hiszen egy művészeti intézménynél ez alapvető. Nagyon sokat lehet segíteni azzal, ha a sokféleséget jól kommunikáljuk, felkészítjük az embereket arra, hogy esetleg olyan megközelítést is látnak majd, amire nem számítanak, hogy ne érezzék magukat zavarban attól, ha valami elsőre idegen. Az ember ezt előre elmondja, segít nyílt próbákkal, beavató színházzal, ahogy mondjuk Ruszt a 80-as években.

– Önre mindig is azt mondták, népszínházat hoz létre. Ez tényleg így van?

– Sok mindennel volt problémám a szakmai életemben, de azzal, hogy van-e közönségem, nem. A Bárka elmúlt másfél éve nagyon látványosan bizonyította ezt, és én erre végtelenül büszke vagyok, talán a legbüszkébb az életemben.

– Hogyan kerül majd a Nemzeti Színház az őt megillető helyére?

– Dolgozni kell, ez a legfontosabb.

– A művészek, akikkel együtt kíván dolgozni – többek között Spiró György, Nádas Péter vagy Esterházy Péter –, erősen megosztják a közvéleményt. Lehet-e így az egész nemzet színháza a Nemzeti?

– Ezeket az írókat művészként, és nem politikai hovatartozásuk alapján kértem föl. Nem nagyon hiszek a különböző drámapályázatokban, abban, hogy a fiókokból Örkény Istvánok ugranak elő. Abban hiszek inkább, hogy a Nemzeti Színháznak anyagi lehetősége van arra, hogy nagynevű íróktól drámákat rendeljünk.

– El lehet-e érni ilyen koncepcióval az egységet, azt, hogy mindkét politikai oldal hívei egyaránt szívesen látogassák a Nemzeti Színházat?

– Nagyon remélem, és ezt nagyon-nagyon fontosnak is tartom. Lehet, hogy sokakat provokál az én személyem a jelen pillanatban, de remélem, egy év múlva sokakat meg tudok győzni arról, hogy ilyen szempontból is valóban nemzeti színházat tudunk létrehozni. Hogy nem attól függ egy előadás minősége, ki milyen filozófia alapján látja a világot. Ha ezt sikerülne elérni – és főleg erre gondoltam azzal, hogy remélem, lesz szellemi kisugárzása a helynek –, az az egyik legnagyobb eredmény lenne. Úgy érzem, nem tudjuk tiszteletben tartani azt, hogy a másik valamit másképp gondol, nem tudunk róla beszélni, mert rögtön elkezdünk üvölteni. Ezt kellene kipucolni az emberekből, és ennek érdekében egyedül a kultúra és a művészet tehet. Ha nagy hatású egy előadás, akkor két perc múlva elfelejted, hogy az Alföldi igazgatja ezt a színházat, vagy XY írta ezt a drámát. Maga az előadás lesz fontos, az a katarzis, amit ott kapsz.

– Hogyan szeretné nemzetközi szintűvé tenni a színházat?

– Ahogy a pályázatomban is írtam, szeretnék egy nemzetközi fesztivált, másrészt pedig minél előbb olyan nagynevű alkotókat hívni, akik, ha nem is előadásokat készítenek első körben, de workshopokat tartanak, beszélgetnek. Ez talán megtermékenyítené a magyar színházat is, és egy picit segítene abban, hogy ez a színházi kultúra jobban bekapcsolódjon Európába.

– Továbbra is szerepelni kíván a Heti Hetesben?

– Szabad értelmiségiként szívesen vettem részt eddig a Heti Hetesben, de nem folytatom tovább, a szilveszteri adásban leszek utoljára. A szerepeimet természetesen megtartom, játszani fogok. Nem fogok ezentúl öltönyben és nyakkendőben járni, nem gondolom magamat ettől a pillanattól kezdve hivatalnoknak, nem a pozíció határozza meg az életemet elsősorban, de tudom, hogy a Nemzeti valóban egész embert kíván.

Herbák Dóra