Fotó: ShutterStock/Meghan Hannay
Hirdetés

Ezért jártunk ismét barátainknál a Bánság központjában, a szívünknek kedves Temesváron, ezen ősidők óta lakott jeles históriás városban, melynek első írásos említése 1266-ból ismeretes. 1315 és 1323 között Károly Róbert királyunk székhelye volt a marakodó oligarchákkal folytatott harcai során, így mondhatni, rövid ideig Magyarország fővárosaként szolgált. Nagy uralkodónknak 2015 óta szobra áll a városban.

1514-ben itt végezték ki kegyetlen bosszú során az oszmán hódítók ellen toborzott keresztes hadat a magyar főurak ellen vezető rablóvezért, Dózsa Györgyöt. 1552 júliusában Temesvár oszmán kézre került, miután a védő nem egészen 2000 spanyol és német zsoldos a 30 ezer főt számláló ostromló had túlereje láttán a vár feladására kényszerítették Losonczy (más írásmód szerint Losonci) István várkapitányt. Az oszmán horda parancsnoka, Kara Ahmed pasa szabad elvonulást ígért, de az adott szót megszegő martalócai rátámadtak a kivonulókra. A hősiesen védekező Losonczy várkapitány megsebesült, a pasa lefejeztette.

Fotó: Wikimedia Commons
Temesvár, 1656

1716-ban Savoyai Eugén herceg seregei felszabadították a várost, ami után a Temesi Bánság katonai és polgári vezetésével megbízott, lotaringiai születésű gróf Claude Florimond de Mercy lovassági tábornok irányítása alatt lendületes fejlődésnek indult a régió. A törökdúlás miatt elnéptelenedett falvakba főképp katolikus sváb telepesek költöztek, akik felvirágoztatták a településeket. Megépült a várost a Tiszával és a Dunával összekötő Béga-csatorna, és kialakult a történelmi belváros ma is ismert szerkezete a maga szabályos, egymásra merőleges utcáival, tereivel. Temesvár azóta is a barokk építészet ragyogó örököse. Megépítették a csillag alakú erődítményt is, 1718-ban pedig a ma is működő temesvári sörgyárat, amit a szemérmetlen megszállók a trianoni békediktátum után jellemző módon Románia első sörgyáraként hirdettek – holott az alapításkor ilyen nevű ország még nem létezett. Az arcátlanságon egy ideje finomítottak, jelenleg a „mai Románia területén” létrejött első sörgyárként kérkednek vele.

Fotó: Wikimedia Commons
Az 1718-ban alapított temesvári sörgyár

1809-ben Temesvár adott otthont a Napóleon elől menekített Szent Koronának. 1849. június 11. és augusztus 9. között a forradalmi csapatok sikertelenül ostromolták a várost. Ezután közvetlenül Bécs igazgatása alá került egészen a kiegyezésig. Ezekben az évtizedekben ismét lendületes fejlődés vette kezdetét: számos ipari üzem épült, 1853-ban távíró-összeköttetés jött létre Pesttel, 1857-ben kiépült a gázzal működő közvilágítás, 1869-ben elindult a lóvasút, 1881-ben már telefonálni lehetett Temesvárra, 1884-ben pedig, Európában elsőként, bevezették az elektromos közvilágítást. 1899-ben elindult a villamos.

Korábban írtuk

Az első világháború végén Temesvárt a románok és a szerbek is el akarták foglalni, kis híján egymásnak is esett a két zsákmányra éhes ármádia, legnagyobb sajnálatunkra azonban francia mentoraik ezt megakadályozták. Hogy mentse a menthetőt, 1918. november 1-jén egy német ajkú zsidó szociáldemokrata jogász-újságíró, Róth Ottó néhányadmagával kikiáltotta a rövid életű, mindössze 24 napig létezett Bánáti Köztársaságot, amiért a trianoni békediktátummal megszilárdított román uralom alatt üldöztetést szenvedett. Róth később egyfajta bolsevizmus nélküli, szovjetellenes kommunizmus szószólója lett, amivel természetszerűleg egyedül maradt. A Securitate emiatt 1956 tavaszán bekövetkezett haláláig megfigyelte a különös, magányos baloldali idealistát.

1956 villanófényes őszén a magyar felkelés és szabadságharc hatására Temesváron is megmozdultak az egyetemisták, tüntetéseiket azonban a karhatalom rövid úton elfojtotta, a hangadókat bebörtönözték.

A soviniszta román kommunista diktatúra tervszerűen telepített be román tömegeket Temesvárra, megváltoztatva ezzel a város alapvetően soknemzetiségű arculatát (a románok, magyarok és németek mellett szerbek és szlovákok is éltek, illetve csekély számban ma is élnek a városban.)

Temesvár 1989-ben is beírta magát a történelembe. Az 1986-ban református segédlelkészként, majd lelkészként a városba érkező Tőkés László korábban Brassóban és Désen is sok fejfájást okozott a román kommunista diktatúrának, Temesváron is élettel teli magyar közösséget szervezett diákszínjátszókörrel, magyar sorskérdésekről gondolkodó összejövetelekkel. 1988-tól egyre határozottabban bírálta a református egyház kollaboráns vezetőit és a falurombolási tervet, ezért folyamatosan zaklatták, pereket indítottak ellene, végül felekezeti elöljárói hatalmi parancsra a szilágysági Menyőbe száműzték. Tőkés László nem engedelmeskedett az önkénynek, ezért erővel lakoltatták ki. Ez volt az a szikra, ami a temesvári népfelkeléshez vezetett 1989. december 15-én. Tömegtüntetések zajlottak a városban, a karhatalom sortüzekkel válaszolt. A véres küzdelem kiterjedt egész Erdélyre és Romániára, és bár utólag nyilvánvaló, hogy Nicolae Ceauşescut nem a népakarat, hanem – nagyhatalmi paktum alapján – a kommunista párt második vonala, a hadsereg és a titkosszolgálat közös akciója buktatta meg, vagyis államcsíny történt, ez Tőkés László és harcostársai bátorságából, helytállásuk nagyszerűségéből mit sem von le. A történelmi napok emlékét ma tábla, illetve eredeti falfelirat őrzi.

Temesvár megyei jogú város, a román közigazgatás szerinti Temes megye székhelye. 1989-ben 320 ezer lakosa volt, ma nagyjából 250 ezren élnek itt, ebből 8300 magyar, vagyis véreink a város lakosságának alig több mint 3 százalékát teszik ki. Ennek ellenére a magyar közösségi élet erősödik, 2016 óta rendezik meg a Temesvári Magyar Napokat a 2002 óta hagyománnyá vált Partiumi Magyar Napok, a 2010-ben indult Kolozsvári Magyar Napok és az egy évvel később rajtolt Brassói Magyar Napok nyomán. 2022-ben avatták fel a román államtól visszavásárolt Magyar Házat, amely színvonalas közösségi rendezvényeknek ad otthont. A város polgármestere az immár második ciklusát töltő németországi születésű, román állampolgársággal nem rendelkező Dominic Fritz; ez az abszurditás úgy lehetséges, hogy az Európai Unió bármely tagállamának polgára bármely más tagállamban szavazhat és jelöltként indulhat helyhatósági választáson, amennyiben van állandó bejelentett lakcíme az adott településen. A német elöljáró 2020-ban a globalista-liberális Románia Megmentése Szövetség (Uniunea Salvaţi România, USR) jelöltjeként került a polgármesteri székbe, tavaly az Egyesült Jobboldal Szövetség (Alianţa Dreapta Unită, ADU) támogatásával újrázhatott.

Temesvár számos hírességgel büszkélkedhet. Itt született Kiss Ernő honvédtábornok, aradi vértanú (1799-1849), Klapka György honvédtábornok (1820-1892), Kós Károly építész, író, képzőművész (1883-1977), Illy Ferenc (1892-1956), a presszókávé feltalálója, Johnny Weismüller (1904-1984) ötszörös olimpiai bajnok úszó, színész, Tarzan megformálója, Szoboszlay Aladár (1925-1958) római katolikus pap, a róla elnevezett 1956-os összeesküvési koncepciós per elsőrendű vádlottja és mártírja, Toró Tibor (1931-2010) fizikus professzor, valamint Borbély Imre (1948-2017), a rendszerváltozás utáni magyar nemzetpolitika jeles stratégája, az elszakított országrészek magyarjainak visszaadandó magyar állampolgárság ügyének elkötelezett harcosa.

Szebb múltat hirdet a magyar szecesszió Temesváron

Temesváron járva először is azt állapíthatjuk meg, hogy a város magyar szemmel ma is otthonos a jellegzetes román kommunista paneltenger, az idegen kultúrhatások és a bármiféle önazonosságtól mentes, alapvetően mindenütt tájidegen kortárs építészet terjedése ellenére is. A XVIII. században kialakult, szívünknek eszmei üzenete miatt is igen kedves barokk városmag hamisítatlan monarchiás hangulatot kölcsönöz a belvárosnak, de a magyar szecesszió is megmutatja szépségét.

A megkapó épületek gyakori kopottságukban, vakolatukat vesztettségükben is dicsőbb múltról mesélnek, és puszta létük magában hordozza a vágyott szebb jövő reményét. A Losonczy téren álló Szent György-székesegyház Temesvár emblematikus épülete, másik végében a szokatlan módon szintén barokk stílusban emelt szerb ortodox székesegyház is a szemet és szívet gyönyörködtető építészet remeke. Maga a tér tágas, macskakövezése megőrizte eredeti hangulatát. Odébb a Jenő herceg tér jellegzetes épülete az 1946-ban épített, a történelmi arculattól elütő, de nem bántóan tájidegen Opera. E belső városmag utcáiban, terein (melyek román elnevezéseit nemigen tudjuk, és nem is szándékozunk e tekintetben kiművelni magunkat) egymást érik a jobbnál jobb vendéglátóhelyek, kávézók, sörözők, utóbbiak közül kiemelkedik a minden román megszállású országrész beleértésével vett Erdély egyértelműen első számú sörfőzdéje, a Bereta Taproom. Az egykori vár megmaradt falazata is izgalmas helyeket rejt.

A temesvári Opera

Erzsébetváros városrészben található a nevezetes belvárosi református templom, Tőkés László egykori helytállásának történelmi színhelye. Kicsit odébb áll a Szűz Mária-emlékmű – a legenda szerint Dózsa György kivégzésekor az imádkozó szerzeteseknek megjelent Szűz Mária.

Szűz Mária kútja

A Gyárváros egyik nevezetessége az 1896-ban közadakozásból, Ybl Miklós tervei alapján épült Milleniumi Templom, ahol több alkalommal is volt szerencsénk magyar nyelvű szentmisén részt venni.

Temesvár minden évszakban kedves és szép, szeretjük kulturált parkjait, a jeles múltra emlékeztető épületeit, hídjait, emlékműveit, a karácsonyi időszakban azonban különösen vonzó a város. A román fennhatóság alá kényszerített országrészeinkben szokatlanul ízléses, mutatós kivilágítás díszíti az utcákat, nyoma sincs a balkáni harsányságnak. Az adventi-karácsonyi forgatag sokakat vonz, lépten-nyomon idegen szót hallunk, nem csak románt, hanem németet, angolt, spanyolt, és persze olaszt – érdekes módon jónéhányan költöztek ide Itáliából, ennek is köszönhető a számtalan pizzéria megjelenése a városban.

Temesvár egyik sajátossága a helyi románságban élő bánáti önazonosság-tudat. Románok, persze, nacionalisták is a maguk módján, de ha nem is vallják be maguknak, sok tekintetben közelebb állnak a Monarchia világához, mint a regáti kufárkodáshoz. És ez titkon idővel nagy reményekre jogosít minket.