Magyar szemmel Temesváron
Derék dolog, hogy a magyar nemzettudatban előkelő helyen áll Erdély, azon belül is leginkább Székelyföld, de ismernünk kell azon országrészeinket is, amelyek ugyan földrajzilag, történelmileg nem képezik Erdély részét, de ugyanúgy román megszállás alatt állnak, és így a közbeszéd oda sorolja őket. Ilyen a Bányavidék, Máramaros, Szatmár és Bihar a tüneményes Érmellékkel, jeles alföldi városunk, Arad és környéke, valamint a legnagyobbrészt ugyancsak az Alföldhöz tartozó Bánság, amin ezidőtájt nagyobbrészt a román, kisebbrészt a szerb állam terpeszkedik, csak csekély hányada maradt szabad, vagyis Csonka-Magyarország része.Ezért jártunk ismét barátainknál a Bánság központjában, a szívünknek kedves Temesváron, ezen ősidők óta lakott jeles históriás városban, melynek első írásos említése 1266-ból ismeretes. 1315 és 1323 között Károly Róbert királyunk székhelye volt a marakodó oligarchákkal folytatott harcai során, így mondhatni, rövid ideig Magyarország fővárosaként szolgált. Nagy uralkodónknak 2015 óta szobra áll a városban.
1514-ben itt végezték ki kegyetlen bosszú során az oszmán hódítók ellen toborzott keresztes hadat a magyar főurak ellen vezető rablóvezért, Dózsa Györgyöt. 1552 júliusában Temesvár oszmán kézre került, miután a védő nem egészen 2000 spanyol és német zsoldos a 30 ezer főt számláló ostromló had túlereje láttán a vár feladására kényszerítették Losonczy (más írásmód szerint Losonci) István várkapitányt. Az oszmán horda parancsnoka, Kara Ahmed pasa szabad elvonulást ígért, de az adott szót megszegő martalócai rátámadtak a kivonulókra. A hősiesen védekező Losonczy várkapitány megsebesült, a pasa lefejeztette.
1716-ban Savoyai Eugén herceg seregei felszabadították a várost, ami után a Temesi Bánság katonai és polgári vezetésével megbízott, lotaringiai születésű gróf Claude Florimond de Mercy lovassági tábornok irányítása alatt lendületes fejlődésnek indult a régió. A törökdúlás miatt elnéptelenedett falvakba főképp katolikus sváb telepesek költöztek, akik felvirágoztatták a településeket. Megépült a várost a Tiszával és a Dunával összekötő Béga-csatorna, és kialakult a történelmi belváros ma is ismert szerkezete a maga szabályos, egymásra merőleges utcáival, tereivel. Temesvár azóta is a barokk építészet ragyogó örököse. Megépítették a csillag alakú erődítményt is, 1718-ban pedig a ma is működő temesvári sörgyárat, amit a szemérmetlen megszállók a trianoni békediktátum után jellemző módon Románia első sörgyáraként hirdettek – holott az alapításkor ilyen nevű ország még nem létezett. Az arcátlanságon egy ideje finomítottak, jelenleg a „mai Románia területén” létrejött első sörgyárként kérkednek vele.
1809-ben Temesvár adott otthont a Napóleon elől menekített Szent Koronának. 1849. június 11. és augusztus 9. között a forradalmi csapatok sikertelenül ostromolták a várost. Ezután közvetlenül Bécs igazgatása alá került egészen a kiegyezésig. Ezekben az évtizedekben ismét lendületes fejlődés vette kezdetét: számos ipari üzem épült, 1853-ban távíró-összeköttetés jött létre Pesttel, 1857-ben kiépült a gázzal működő közvilágítás, 1869-ben elindult a lóvasút, 1881-ben már telefonálni lehetett Temesvárra, 1884-ben pedig, Európában elsőként, bevezették az elektromos közvilágítást. 1899-ben elindult a villamos.
Az első világháború végén Temesvárt a románok és a szerbek is el akarták foglalni, kis híján egymásnak is esett a két zsákmányra éhes ármádia, legnagyobb sajnálatunkra azonban francia mentoraik ezt megakadályozták. Hogy mentse a menthetőt, 1918. november 1-jén egy német ajkú zsidó szociáldemokrata jogász-újságíró, Róth Ottó néhányadmagával kikiáltotta a rövid életű, mindössze 24 napig létezett Bánáti Köztársaságot, amiért a trianoni békediktátummal megszilárdított román uralom alatt üldöztetést szenvedett. Róth később egyfajta bolsevizmus nélküli, szovjetellenes kommunizmus szószólója lett, amivel természetszerűleg egyedül maradt. A Securitate emiatt 1956 tavaszán bekövetkezett haláláig megfigyelte a különös, magányos baloldali idealistát.
1956 villanófényes őszén a magyar felkelés és szabadságharc hatására Temesváron is megmozdultak az egyetemisták, tüntetéseiket azonban a karhatalom rövid úton elfojtotta, a hangadókat bebörtönözték.
A soviniszta román kommunista diktatúra tervszerűen telepített be román tömegeket Temesvárra, megváltoztatva ezzel a város alapvetően soknemzetiségű arculatát (a románok, magyarok és németek mellett szerbek és szlovákok is éltek, illetve csekély számban ma is élnek a városban.)
Temesvár 1989-ben is beírta magát a történelembe. Az 1986-ban református segédlelkészként, majd lelkészként a városba érkező Tőkés László korábban Brassóban és Désen is sok fejfájást okozott a román kommunista diktatúrának, Temesváron is élettel teli magyar közösséget szervezett diákszínjátszókörrel, magyar sorskérdésekről gondolkodó összejövetelekkel. 1988-tól egyre határozottabban bírálta a református egyház kollaboráns vezetőit és a falurombolási tervet, ezért folyamatosan zaklatták, pereket indítottak ellene, végül felekezeti elöljárói hatalmi parancsra a szilágysági Menyőbe száműzték. Tőkés László nem engedelmeskedett az önkénynek, ezért erővel lakoltatták ki. Ez volt az a szikra, ami a temesvári népfelkeléshez vezetett 1989. december 15-én. Tömegtüntetések zajlottak a városban, a karhatalom sortüzekkel válaszolt. A véres küzdelem kiterjedt egész Erdélyre és Romániára, és bár utólag nyilvánvaló, hogy Nicolae Ceauşescut nem a népakarat, hanem – nagyhatalmi paktum alapján – a kommunista párt második vonala, a hadsereg és a titkosszolgálat közös akciója buktatta meg, vagyis államcsíny történt, ez Tőkés László és harcostársai bátorságából, helytállásuk nagyszerűségéből mit sem von le. A történelmi napok emlékét ma tábla, illetve eredeti falfelirat őrzi.
Temesvár megyei jogú város, a román közigazgatás szerinti Temes megye székhelye. 1989-ben 320 ezer lakosa volt, ma nagyjából 250 ezren élnek itt, ebből 8300 magyar, vagyis véreink a város lakosságának alig több mint 3 százalékát teszik ki. Ennek ellenére a magyar közösségi élet erősödik, 2016 óta rendezik meg a Temesvári Magyar Napokat a 2002 óta hagyománnyá vált Partiumi Magyar Napok, a 2010-ben indult Kolozsvári Magyar Napok és az egy évvel később rajtolt Brassói Magyar Napok nyomán. 2022-ben avatták fel a román államtól visszavásárolt Magyar Házat, amely színvonalas közösségi rendezvényeknek ad otthont. A város polgármestere az immár második ciklusát töltő németországi születésű, román állampolgársággal nem rendelkező Dominic Fritz; ez az abszurditás úgy lehetséges, hogy az Európai Unió bármely tagállamának polgára bármely más tagállamban szavazhat és jelöltként indulhat helyhatósági választáson, amennyiben van állandó bejelentett lakcíme az adott településen. A német elöljáró 2020-ban a globalista-liberális Románia Megmentése Szövetség (Uniunea Salvaţi România, USR) jelöltjeként került a polgármesteri székbe, tavaly az Egyesült Jobboldal Szövetség (Alianţa Dreapta Unită, ADU) támogatásával újrázhatott.
Temesvár számos hírességgel büszkélkedhet. Itt született Kiss Ernő honvédtábornok, aradi vértanú (1799-1849), Klapka György honvédtábornok (1820-1892), Kós Károly építész, író, képzőművész (1883-1977), Illy Ferenc (1892-1956), a presszókávé feltalálója, Johnny Weismüller (1904-1984) ötszörös olimpiai bajnok úszó, színész, Tarzan megformálója, Szoboszlay Aladár (1925-1958) római katolikus pap, a róla elnevezett 1956-os összeesküvési koncepciós per elsőrendű vádlottja és mártírja, Toró Tibor (1931-2010) fizikus professzor, valamint Borbély Imre (1948-2017), a rendszerváltozás utáni magyar nemzetpolitika jeles stratégája, az elszakított országrészek magyarjainak visszaadandó magyar állampolgárság ügyének elkötelezett harcosa.
Temesváron járva először is azt állapíthatjuk meg, hogy a város magyar szemmel ma is otthonos a jellegzetes román kommunista paneltenger, az idegen kultúrhatások és a bármiféle önazonosságtól mentes, alapvetően mindenütt tájidegen kortárs építészet terjedése ellenére is. A XVIII. században kialakult, szívünknek eszmei üzenete miatt is igen kedves barokk városmag hamisítatlan monarchiás hangulatot kölcsönöz a belvárosnak, de a magyar szecesszió is megmutatja szépségét.
A megkapó épületek gyakori kopottságukban, vakolatukat vesztettségükben is dicsőbb múltról mesélnek, és puszta létük magában hordozza a vágyott szebb jövő reményét. A Losonczy téren álló Szent György-székesegyház Temesvár emblematikus épülete, másik végében a szokatlan módon szintén barokk stílusban emelt szerb ortodox székesegyház is a szemet és szívet gyönyörködtető építészet remeke. Maga a tér tágas, macskakövezése megőrizte eredeti hangulatát. Odébb a Jenő herceg tér jellegzetes épülete az 1946-ban épített, a történelmi arculattól elütő, de nem bántóan tájidegen Opera. E belső városmag utcáiban, terein (melyek román elnevezéseit nemigen tudjuk, és nem is szándékozunk e tekintetben kiművelni magunkat) egymást érik a jobbnál jobb vendéglátóhelyek, kávézók, sörözők, utóbbiak közül kiemelkedik a minden román megszállású országrész beleértésével vett Erdély egyértelműen első számú sörfőzdéje, a Bereta Taproom. Az egykori vár megmaradt falazata is izgalmas helyeket rejt.
Erzsébetváros városrészben található a nevezetes belvárosi református templom, Tőkés László egykori helytállásának történelmi színhelye. Kicsit odébb áll a Szűz Mária-emlékmű – a legenda szerint Dózsa György kivégzésekor az imádkozó szerzeteseknek megjelent Szűz Mária.
A Gyárváros egyik nevezetessége az 1896-ban közadakozásból, Ybl Miklós tervei alapján épült Milleniumi Templom, ahol több alkalommal is volt szerencsénk magyar nyelvű szentmisén részt venni.
Temesvár minden évszakban kedves és szép, szeretjük kulturált parkjait, a jeles múltra emlékeztető épületeit, hídjait, emlékműveit, a karácsonyi időszakban azonban különösen vonzó a város. A román fennhatóság alá kényszerített országrészeinkben szokatlanul ízléses, mutatós kivilágítás díszíti az utcákat, nyoma sincs a balkáni harsányságnak. Az adventi-karácsonyi forgatag sokakat vonz, lépten-nyomon idegen szót hallunk, nem csak románt, hanem németet, angolt, spanyolt, és persze olaszt – érdekes módon jónéhányan költöztek ide Itáliából, ennek is köszönhető a számtalan pizzéria megjelenése a városban.
Temesvár egyik sajátossága a helyi románságban élő bánáti önazonosság-tudat. Románok, persze, nacionalisták is a maguk módján, de ha nem is vallják be maguknak, sok tekintetben közelebb állnak a Monarchia világához, mint a regáti kufárkodáshoz. És ez titkon idővel nagy reményekre jogosít minket.