A 34. Magyar Filmszemle első három napja a dokumentumfilmek jegyében telt. A 2003-as seregszemlére közel kétszázharminc dokumentumfilm jelentkezett, s ebből választotta ki az előzsűri a megmérettetésre került harminchét alkotást. A kategória zsűrijének tagjai – Dárday István rendező; Jankura Péter operatőr és Pritz Pál történész – kiemelték: bár átütő, korszakos jelentőségű munkával nem találkoztak, ennek ellenére olyan erős mezőny alakult ki, amely optimizmusra ad okot a jövőre nézve. A kategória fődíját végül Almási Tamás Az út vége című filmjének ítélték oda, amely két kelet-magyarországi család viszontagságos életét mutatja be. A rendező az „ország kettészakadásának” kérdéskörét és okait kutatja azáltal, hogy megismerteti a nézőt egy alföldi városból a munkalehetőség reményében, gyermekeik nélkül Székesfehérvárra érkezett házaspárral, valamint azok barátaival, akik inkább otthon maradva próbálnak meg boldogulni, mivel túl nagy veszélyt láttak abban, ha kettészakad a család. A díjazotton kívül a zsűri külön kiemelte Csillag Ádám A megye árvái I-II. című alkotását, amely a nevelőszülők viszontagságos helyzetével foglalkozik megrendítő képsorokkal, valamint Vizi Mária filmjét, A találkozás elkerülhetetlent. A rendezőnő három költő – Kovács András Ferenc, Térey János és Orbán János Dénes – portréját mutatja be úgy, hogy figyelmen kívül hagyja a konvenciókat, és vizuális módon közelíti meg a témát. Koltai Lajos operatőr, a szemletanács elnöke sajnálatosnak nevezte, hogy a jobbnál jobb és nagy érdeklődésre számot tartó dokumentumfilmek a Duna Televízió kivételével sehol sem tudnak a szélesebb tömegekhez eljutni. Jelen pillanatban éppen ezért az egyetlen megoldás véleménye szerint az lenne, ha egy már bezárt, kisebb mozit újítanának fel kizárólag az ilyen jellegű filmek vetítésére.

Koltai Lajos a mezőnyből egyébként a kísérleti és kisjátékfilmek kategóriában induló produkciókat emelte ki, s úgy vélte, hogy itt olyan igazi tehetségek jelentkeztek, akik közül sokan néhány éven belül ismert és elismert rendezővé válhatnak. A zsűri tagjai – Tímár Péter rendező, Fésős András rendező és Kövesdy Gábor kritikus – a fődíjra a legméltóbbnak Ujj Mészáros Gábor filmjét, a Gumiembert tartották, amely egy furcsa álombéli történetet mesél el. A főhős, Norbi egy olyan világba álmodja magát, ahol a hús-vér embereken kívül szomorú, elnyomott, másodlagos állampolgárok, a gumiemberek élnek. Ezek a furcsa lények híján vannak a szaglásnak, az ízlelésnek, a hallásnak és a beszédnek. A film bemutatja, hogyan talál egymásra Norbi és egy kilyukadt gumiember, s a közös kalandok hogyan hozzák őket egyre közelebb egymáshoz.

A legnagyobb érdeklődés, mint mindig, most is a nagyjátékfilmeket kísérte, hiszen a 46 ezer látogatóból közel 35 ezren ezekre a bemutatókra váltottak jegyet. A Radnóti Sándor esztéta vezette zsűri a Millenáris Teátrumban rendezett díjkiosztó gálán a fődíjat Gothár Péternek adta át a Magyar Szépség című munkájáért. A Magyar Szépség két szomszédos család nemzedéki viszonyait próbálja elemezni. A rendező szerint az elmesélt történet időtlen, akár egyetemes alaptoposznak is tekinthető. A hangsúly azon van, hogy az a rengeteg ember, akik a különböző generációkat alkotják így vagy úgy, de mindenképpen találkoznak, barátkoznak, esetleg háborúznak egymással. A központi kérdés pedig az, hogy ezekben a kapcsolatokban lehetséges-e egymás megismerése, megértése, támogatása, vagy mindez végképp kudarcra van ítélve.

A fődíjas alkotásokon kívül mindenképpen érdemes megemlíteni Fazekas Csaba Boldog születésnapot! című filmjét, amely a szemle hét különböző elismerését vihette haza, nevezetesen: a legjobb elsőfilmes rendezőjét, az operatőrit (Sas Tamás), a legjobb női színész díját (Ónodi Eszter), a vágásért járó Aranyolló Díjat (Barsi Béla), az internetes közönségdíjat, a diákzsűri fődíját és első nagyjátékfilmes különdíját. A film főhőse, Osváth András még gyermekkorában elhatározza, hogy felnőve sikeres zenész válik belőle, lesz felesége, gyermeke, háza és kocsija. A harmincadik születésnapján azonban még mindig arra ébred, hogy álmaiból ez idáig nem valósult meg semmi. Éppen ezért elhatározza, hogy egyetlen nap alatt mindent bepótol.

Ha visszatekintünk a 2002-es esztendőre, s megvizsgáljuk, hogyan szerepeltek a hazai alkotások a mozikban, akkor érthető, hogy a Mozisok Országos Szövetségének Díját, amely a legnagyobb közönségsikert elért magyar filmnek jár, miért a Valami Amerika kapta meg. Herendi Gábor filmje volt ugyanis az egyetlen olyan produkció, amelyre több mint félmillióan voltak kíváncsiak. Az ezüstérmes Bereményi Géza és Can Togay filmje, A Hídember lett csaknem 270 ezer nézővel. Csak összehasonlításul: az abszolút győztes Harry Potter első részét pontosan 1 034 441-en látták.

Ahhoz, hogy ez éppen fordítva legyen, Port Ferenc, a Budapest Film vezetője a mai tarthatatlan helyzet megváltoztatását javasolja, vagyis hogy ne a forgalmazók, hanem a közönség döntsön egy-egy film értékéről. Ehhez azonban az szükséges, hogy a filmtörvény kötelezően írja elő, hogy minden magyar filmből készüljön négy kópia, amelyből kettőt vidéken vetítenek, s ezen kívül az állam minden hazai produkció bemutatását segítse egymilliós reklámköltség-támogatással. S ez talán hozzájárulhat a magyar filmek újbóli felemelkedéséhez.