Máshogyan éneklő madár

Tamási Áron 1933-ban írta meg az Énekes madár című darabját, a legjobbnak tartott színpadi művét.

A szerzője által székely népi játékként definiált darab cselekménye nem összetett: a Gondos nővérek, Eszter és Regina jó ideje várják, hogy udvarlóik végre oltár elé vezessék őket. Csakhogy Lukács és Máté ez idáig nem adták jelét, hogy hajlandóak volnának rá, pedig egyikük tizenöt, másikuk tíz éve jár a Gondos-házhoz. Ahol amúgy nem két lány van, hanem három, bár nővérei mindent megtesznek, hogy húgukat, Margót elrejtsék a külvilág elől.

A darab elején a Móka néven emlegetett, fiatal Mózes viszont épp a legfiatalabb Gondos lánynak hoz ajándékot: két madártojást – énekesmadár tojásait. Lukács és Máté csak ezt követően hozakodik elő a házassági ajánlattal, ám az nem nevezhető nagyvonalúnak: hogy spóroljanak a költségeken, azt javasolják, hogy a két esküvőt és lakodalmat ugyanazon a napon, együtt tartsák meg!

A két idősebb nővérnek tehát el kell döntenie, melyikük mondja ki elsőként az igent. Mivel sehogyan sem tudnak dűlőre jutni a kérdésben, Lukács próbát javasol: „Szörnyű nagy és erős dolog az igazi szerelem”, mondja. Amelyik nővér előbb mozdítja ki helyéből a ház falát, abban nagyobb és erősebb a szerelem, vagyis az esküszik előbb! Eszter is, Regina is nekiveselkedik, de egyikük sem jár sikerrel. A próbába bevont Magdó viszont, miután megpillantja a hozzá visszatérő Mókát, könnyedén teljesíti a feladatot.

A két idősebb nővér és udvarlóik ennek láttán rádöbbennek, mi hiányzott eddig az életükből, és tudatosul bennük, valójában mire és kire vágynak. Eszter és Regina megpróbálja megszerezni Mókát: egymástól függetlenül felajánlják neki, hogy a szeretői lesznek, ám a fiatalember kitart amellett, hogy Magdót szereti.

Aztán Lukács, majd Máté tesz – meglehetősen otrombán – házassági ajánlatot Magdónak, de a lány mindkettejüket kikosarazza. A hoppon maradt kérők megpróbálják megölni Mókát: elverik, majd a kútba dobják, ahonnan Magdó menti ki. És ezzel még nincs vége a fiatalok megpróbáltatásainak…

Az Énekes madár tehát sokban hasonlít egy székely népballadára, amelyben nemcsak a népmesékből ismert karakterek bukkannak fel – a legkisebb testvér, a neki ártani igyekvő idősebbek, a szegény legény –, de önmagukon túlmutató szereppel és jelentőséggel bíró élőlények, tárgyak is, például a varjak vagy a tojás.

És a tiszta és őszinte szerelem hatalmáról, valamint az irigység és bosszúállás természetéről szóló történetben háromszor is beigazolódik a népmesei világ legfőbb igazsága: az ég segíti az arra érdemeseket, vagyis a jókat, a nemes lelkűeket.

Ez először akkor válik nyilvánvalóvá, amikor Magdó kibillenti a ház falát. Másodszor akkor, amikor váratlanul megnő a Mókát tartó diófa, így a fiatalember vérét akaró Lukács és Máté nem tudja leszedni onnan a fiatalembert. Az maga mászik le, hogy megvédje a kedvesét, a vénlegények csak ezek után kapják a kezeik közé… Harmadszor a mű legvégén, amikor az ifjú szerelmesek ellenségeik gyűrűjéből kikerülve eltűnnek a menekvést, egyben a megdicsőülést jelentő fényáradatban.

A darab legfrissebb változata a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában látható. A tavaly diplomázó Gálhidy Sára rendező modern felfogásban közelít a műhöz: a szöveget – Balázs-Piri Noémi dramaturg segítségével – meghúzta és a mai nyelvezetet visszaadó betoldásokkal aktualizálta. Az eredetileg három felvonásból álló darab játékideje így mindössze száz perc lett, szünet nélkül.

A díszlet egy fából készült elemekből összeállított, redukált alakzat, amelynek láttán inkább egy kortárs iparművészeti kiállítás installációja juthat a néző eszébe, mintsem ház. Az előadás során mégis ez jeleníti meg a Gondos nővérek otthonát, ami azért furcsa, mert alapvetően nyitott alakzatról van szó: nincsenek falai.

A jelmezek szintén a XXI. századot idézik: bőrkabát és csizma, susogós nadrág és bakancs éppen úgy megtalálható a szereplők által viselt ruhadarabok és kiegészítők között, mint a melegítő, az otthonka vagy a papucs.

A produkció létrehozói tehát arra törekedtek, hogy eltávolítsák a művet az 1933-as eredetit jellemző, XX. század eleji székelyföldi közegtől. A népi gyökerekre a háromfős zenekar élőzenés kísérete emlékeztet legegyértelműbben. De mert dzsesszes betétek éppen úgy felhangzanak a színpadon, mint magyar népdalok, az előadás hangzásvilágát nem kizárólag a népzene határozza meg.

És ami a már említett – a népmesei világ rendjéről gondoskodó – mozzanatokat illeti: csodás jellegükből úgyszólván semmi sem érződik. A házfal kibillentése például eleve lehetetlen feladat lett volna, hiszen a díszlet, ugye, nem tartalmaz falakat. Így csupán egy tetőgerenda egyik vége mozdul ki a helyéből…

Jelen változat tehát alapvetően a szerelemféltésre és következményeinek bemutatására összpontosít. Komikus töltetének hatóerejét fokozza, hogy a szereplők olykor úgy mozognak, mintha egy felgyorsított rajzfilm groteszk figurái volnának, olykor meg úgy, mintha egy burleszkfilmből léptek volna elő.

Sziládi Hajna meggyőző erővel jeleníti meg a címszereplő tisztaságát, ártatlanságát. A hatást csupán az gyengíti némiképp, hogy ebben a változatban Magdó nem tizenhat éves – amennyinek Tamási Áron képzelte –, hanem jó pár évvel idősebb. Így viszont már nem feltétlenül kellene eltűrnie, hogy a nővérei cudarul bánjanak vele, és azt is nehéz elképzelni, hogy eddig ne talált volna rá a nagy szerelem.

Az Esztert alakító Csorba Kata sokat megélt, kemény asszonnyá formálja a karaktert, akinek legfőbb vágya, hogy végre férjhez mehessen, még úgy is, hogy egyértelmű számára, vőlegénye nem szerelmes belé.

Bánvölgyi Tamás öregedőfélben lévő szívtipróvá formálja udvarlóját, Lukácsot: a figura úgy riposztozik a menyasszonyával, mint egy macsó, úgy nehezményezi, hogy Magdó bácsinak szólítja, mint egy korosodó férfi, és mindehhez úgy néz ki, mint egy rocker.

Reginát Borsos Beáta alakításában alapvetően beletörődés jellemzi. Nemcsak azt kell elfogadnia, hogy állandó másodhegedűs a nővére mellett, de azt is, hogy udvarlója meglehetősen egyszerű ember.

Az Énekes madár Szegeden látható, legfrissebb verziója tehát leginkább egy kísérlethez hasonlítható, amely azt hivatott eldönteni, hogy egy eredetileg népi környezetbe helyezett, székely folklórtól áthatott történet más közegben is működhet-e. És ha igen, mennyiben változik az átültetés következtében.

És a válasz: az emberi földhözragadtságot pellengérre állító, számos kicsinyes megnyilatkozást bemutató előadásként jól funkcionál az új Énekes madár. A népmesék és népballadák által őrzött – embernél nagyobb titkokkal teli, saját igazságokkal bíró – misztikus-szakrális világba beavató műként viszont nem igazán.