Meditatív

Miután egy fiatalembernek elege lett a nagyvárosi és az irodai élettel járó robotolásból, illetve a közösségi média világából, úgy dönt, hogy Kanadából Dél-Franciaország felé veszi az irányt, és birkapásztornak áll. Eleinte ugyan nehezen találja a hangot a helybéliekkel, és a fizikuma sem a kemény kétkezi melóra termett, de konok kitartásának köszönhetően tisztességesen helytáll. Sophie Deraspe több fesztiválon is díjazott rendezése lényegében a szintén valós eseményeken alapuló Út a vadonba párdarabja, csak miközben ott a főszereplő életét is kockára teszi az álmáért, addig esetünkben az addigi egzisztenciáját áldozza fel. Éppen ezért jóval kevésbé feszült a sztori, a Pásztorok leginkább azt nyújtja, amit a srác is keres: a nézőt két órára kiszakítja a mindennapos pörgésből, és zen-állapotban irigykedve nézhetjük, hogy vannak még, akik képesek meghozni olyan döntéseket, amelyekhez mi magunk valószínűleg gyávák lennénk. Nem egy elsöprő erejű, világmegváltó alkotás, de abból, hogy nem halmozza a konfliktusokat, jól érződik, nem az érzelmi bedarálás szándékával született.