Tavaszváró hónapokban egyre sokasodnak azok a néphagyományok és hiedelmek, amelyek biztosítani hivatottak a jó időt, a jó termést, a gazdagságot és egészséget. A január 25-i pálfordulással komoly időváltozásra lehet számolni, ami az idén be is következett. Gyertyaszentelő Boldogasszony napján – február 2-án – mutatták be Jézust a templomban, Mária tisztulása is ezen a napon van, a katolikus egyház pedig ekkor szenteli meg azokat a gyertyákat, amelyek egész évben fontos szentelménynek számítanak. Szegeden azt tartották, ha szertartás alatt nem alszik el a gyertya, akkor jól mézelnek majd a méhek. A „hétszer szentelt gyertya” gonoszűzésre is alkalmas. A néphit szerint a világvége eljövetelekor három napig sötétség lesz, csak a hétszer szentelt gyertya világít majd. Göcsejben a felpuffadt hasú beteg köldökére égő gyertyát helyeznek, amit letakarnak egy pohárral, és az elalvó láng kiszívja a betegséget.

Egész Európában elterjedt emlős a barna medve, vagy ahol nem él, ott a borz mozgását figyelik február 2-án. A barna medve Európa legnagyobb emlőse, 2-3 mázsa súlyú. Legtöbb helyen kiirtották, de a Kárpátokban igencsak elszaporodtak, és beszokva a házak közé „kukázni”, akár veszélyessé is válhatnak. A barna medve szinte mindent megeszik, növényektől a hulladékokon át az elpusztult állattetemekig. Bár nehézkesnek tűnik, kiválóan fut, úszik és kúszik. A kemény tél beálltával kidőlt fa alá vagy sziklaodúba vonul vissza, téli álmot aludni. A táplálékhiány kényszeríti a nagy testű állatot kevesebb energia fogyasztására, ezért alig mozog. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem ébred föl, időnként kinéz az odújából, meg is fordul. Januárban a nőstény két-három bocsot szül.

A medvekultusz minden híresztelés ellenére magyar nyelvterületen nem volt élő sohasem. A tél végi medveünnepkor a finnugor népek – nem rokonaink – alakoskodással ünnepelték a legfőbb istenséget, a vegetációs ciklust, illetve a holdfázisok váltakozásának urát. A medve februári ébredése a természet megújulásának jelképévé vált.

Az antik Rómában február 13-án idézték föl Kalliszto medveregéjét. Artemisz Kalliszto társnője volt, aki engedve Zeusz csábításának, teherbe esett tőle: ezért Kalliszto bosszúból medvévé változtatta. Ám Zeusz időben közbelépett és az égbe emelte szerelmét, miután Artemisz megszülte fiait, Pánt és Arkhoszt. Az anyából lett a Nagy Medve csillagkép. A görög arkhosz szó magában foglalja a medve, a Nagy Medve és az észak nevet. Észak csillagát (a Sarkcsillagot) a Nagy Medve csillagkép fölött találjuk meg az égen. A totemállatok nevét nem volt szabad kiejteni, helyette az állat egyik tulajdonságának nevét használták. Több februári szent is medvéről kaphatta a nevét, például Brigitta, Balázs és Bálint. Arisztotelész úgy tudta, hogy a felébredt medve purgáló füveket eszik, hogy megtisztuljon szervezete a téli alvás után. A ma oly divatos medvehagyma is a purgáló növények közé tartozik. Az öntisztító medve a farsangi evések és a böjti koplalás jelképe lett. Az ilyenkor fújó böjti szelek – a néphit szerint – a medve tisztulásának „eredménye”.

Gyertyaszentelőkor sokan kérdezgetik a medvéket, kíváncsiskodva a tél hossza után. Sajnos hazánkban csak állatkertben él, mert a barna medve a Kárpátokkal együtt elhagyta hazánkat. Általános megfigyelés szerint, ha február második felében jó idő van, akkor későn tavaszodik. A Mura-vidéken úgy tartják: „Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél, nem tart sokáig a tél.”

Hankó Ildikó