Az 1918-ban született alkotó a rosztovi egyetemen matematikát, fizikát, majd irodalmat tanult, és 1945-ben letartóztatták egy magánlevele miatt, amelyben Sztálint bírálta. 11 évet töltött börtönökben és munkatáborokban, miután rehabilitálták, írni kezdett elsősorban a Gulágon szerzett élményeiből merítve. Többek közt az Ivan Gyenyiszovics egy napja, A pokol tornáca, a Rákosztály című műveiben élesen bírálta a szovjet rendszert, így ezek leginkább külföldön jelentek meg. 1970-ben megkapta a Nobel-díjat, amit akkor nem vehetett át, később viszont az 1973-ban írt, A Gulag szigetcsoport című regénye miatt kiutasították Szovjetunióból.

Ezután főképp az Egyesült Államokban élt, ahol a demokrácia és a fogyasztói társadalom visszásságait is feltárta. 1994-ben visszatért Moszkvába és haláláig aktív maradt, például egy időben műsort vezetett az orosz televízióban. Halála után részvétét fejezte ki George Bush és Nicholas Sarkozy is, aki Dosztojevszkij örökösének és a XX. századi oroszországi lelkiismeret legnagyobbikának nevezte Szolzsenyicint.