Hirdetés

A kilencéves, rendkívül zárkózott Cái nélkülöző családban él testvéreivel, az iskolában bántják, és az otthonában sem számíthat érzelmi biztonságra. Amikor azonban szülei a nyári vakáció idejére a távoli rokonokhoz küldik, a középkorú házaspárnál megtapasztalja, milyen szeretetteljes légkörben, anyagi gondok nélkül létezni – ám hamar megneszeli azt is, hogy vendéglátói rettenetes tragédia súlyát cipelik magukkal. A melo­drámai alaphelyzetből könnyen tömény giccs születhetett volna, ám nem így történt. Az első filmes Colm Bairéad rendező-társ-forgatókönyvíró ugyanis végtelenül minimalista stílusban ábrázolja, ahogyan a címszerelő felismeri, nem csak az általa addig ismert mikrovalóság létezik, hanem egészen más élete is lehetne. A csendes lány végtelenül lassú és visszafogott módon ér el megrendítő hatást, amely jelentős részt a döbbenetesen tehetséges gyerekszínésznek, Cathe­rine Clinchnek is köszönhető. Méltán zsebelt be az alkotás több tucat fesztiváldíjat, de Oscarra is jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. A sziget szellemei mellett az utóbbi évek talán legjobb ír produkciója.

Korábban írtuk