Hirdetés

A lábjegyzet a szépirodalomban és a tudományos közleményekben röviden lapalji jegyzetek sora, amely a főszöveget kíséri, általában precíz számozással, és jellemzően forrásokat, indoklásokat, fordításokat, magyarázatokat ad a fentebb olvasható szöveghez. Makovecz Benjámin emlékirata apjával való fél évszázados kapcsolatáról nem tartalmaz főszöveget, csak (?) lábjegyzeteket, kivéve a kétszáznegyven oldalas mű első és utolsó, rövid, álomszerű, poétikus írásait. „Főszöveg” hiányában a szerző tehát közzéteszi lábjegyzeteit, ezek valóban lapalji tördeléssel állnak előttünk (ezt a szerző tervezhette így), és valóban szinte szurrogátumok. Mivel csak lábjegyzetek olvashatók, azt sem tudjuk meg, hogy Makovecz Imre egy építész, hogy kimagasló képességű tervező, nem tudjuk, kivel tart kapcsolatokat, mert az összes jelentős szereplő neve a könyvben csak monogrammal jelzett. A szerző nyugdíjas koráig pesti kisfiúként aposztrofálja magát (így lesznek a jegyzetek egyes szám 3. személyben, mintegy elidegenítően fogalmazottak), az anyám szót le nem írná (amúgy a könyv egyik főszereplője, csak épp Sz. M. monogrammal!), de egyéb nyerseségeket is bőven alkalmaz. Barokkosan burjánzó, olvasást néha megnehezítő stílusa, határozós és jelzős szerkezeteinek (sokszor) mesterkélt volta az olvasóban kétségeket támaszt az iránt, hogy kiről is szól a kötet. Melyik Makoveczről? A közönség előtt ismertebbről, az apáról vagy a sorokat lejegyző, amúgy kitűnő műfordítóról (feleségéről!), esetleg a varázslatos borítóképet is tervező grafikusművészről, fotográfusról, tanárról, vagyis a pesti kisfiúról? És amikor csak néha bosszankodva (szerzői exhibicionizmus!), amúgy élvezettel olvasva a mű végére jutunk, rádöbbenünk, ez egy (lát)lelet két értelmiségi generáció viszonyáról, erős különbözőségeikről, erős azonosságaikról. Nem puszta apa-fiú kapcsolattörténet, hanem annál jóval több: emlékiratba oltott, igazi szépirodalom, ami ráadásul jellemzően bővérűen ironikus, sok esetben a humort sem nélkülöző stílusával együtt megrendítő. A lábjegyzetek elkészültek. Lesz-e egyszer felettük igazi, nevezzük így, dokumentumregény?

Korábban írtuk