Az Alternatív Magyar Művészeti Díj Alapítványt Balogh Gyula, Vaja község egykori polgármestere és Földváry Györgyi alapította 1996-ban, mert úgy érezték, az állami Kossuth-díjat nem azok az írók kapják, akik megérdemlik. Az alternatív díjat odaítélő kuratórium tagjainak állami Kossuth-díjas művészeket kértek fel, így Gyurkovics Tibor költőt, Jankovics Marcell filmrendezőt, Schrammel Imre keramikust, Makovecz Imre építészt és Melocco Miklós szobrászművészt. A hivatalos Kossuth-díj kiosztásával közel egy időben adományozott elismerést először Hernádi Gyula kapta, később pedig Bertha Bulcsu és Mészöly Dezső. A kuratórium ezután négy évig adományozott, mivel úgy ítélték meg, azok kapják az állami díjakat, akik meg is érdemlik. Tavalyelőtt viszont megint szükségszerűnek érezték az alternatív Kossuth-díj megítélését, amit akkor Wass Albert kapott posztumusz elismerésként, míg az elmúlt évben Döbrentei Kornél költő részesült az elismerésben. Az alapítók nyilatkozata szerint az alternatív díj összege egy forinttal több a hivatalos Kossuth-díjjal járó jutalomnál.

A kuratórium tagjai idén egyhangúlag a mesemondó mellett döntöttek, Jankovics Marcell nyilatkozata szerint Berecz András a nagy magyar mesemondók, a régi titoktudók méltó ivadéka, aki Sebő Ferenc és Sebestyén Márta mellett a legtöbbet tett azért, hogy a népdalok és népmesék átörökítése, újjáélesztése és újjáteremtése önálló műfaj legyen.

Berecz András mint népdalénekes és mesemondó vált híressé, de a Magyar Örökség díjas előadóművész népmesegyűjtő, folklórkutató és tréfamester is egyben, vagy ahogy ő nevezi magát: álomszövő, mert amit éjszaka álmodik, nappal mesévé hímezi. Számtalan lemezt, kazettát, CD-t, rádió- és televízió-felvételt készített Magyarországon, Európában és Amerikában, tagja az Ökrös és az Egyszólam zenekarnak. Húsz éve gyűjt dalokat, meséket, tréfákat Erdélyben, Moldvában, a Felvidéken, Somogyban, Szatmárban, a Nyírségben. Több kötete is megjelent, így például Bú hozza, kedv hordozza címmel egy néprajzi tanulmány a néphagyomány ismeretlen "zeneesztétikájáról", illetve fordítások a csuvasok sört dicsérő népkölteményeiből. Legutóbb Szegen csengő címmel kötete és két CD-je jelent meg, melyeken a Nagykunság gyógy- és hévizeink dicséretéről szóló meséit, népdalait gyűjtötte össze.

Saját vallomása szerint az első dalokat édesanyjától tanulta, aki a kunhegyesi táncos, tréfamester és nótafa, Tanka Gábor lánya. Tőle kapta a mesemondás örömét is. Egyéni és utolérhetetlen stílusa van, ízes tájszólásban adja elő elmés és legfőképp humoros meséit, melyek még őrzik a magyar nyelv kincseit, azokat a kifejezéseket, melyek pusztulását a lélekfogyatkozás fokmérőjének tartja. A nyelvre külön hangsúly fektet, szerinte a "mese olyan lovas, amit a nyelv hordoz". Előadásmódja gondolkodásra, fejtörésre késztető, mert meséi nem készen kapott, könnyen érthető szövegek, hanem megfejteni való talányok.